A napjai és olykor az estéi jó részét munkával tölti, de arra figyel, hogy legyen ideje önmagára és a családjára. Most elmeséli, hogyan telik egy napja.

Telefonon érjük utol Geszti Pétert, éppen rohanásban van, a január 30-ai MVM Dome-os Poptimista koncertjének zenekari próbájára tart. „Szokás szerint későn indultam el, ez jellemző rám.

Mondjuk úgy, hogy én egy utolsó pillanatos fiú vagyok.

Egyébként egy olyan bagatellnek tűnő dolog miatt csúsztam meg, hogy indulás előtt gyorsan még főztem magamnak egy teát… Ugyanis nem iszom olyat, ami filteres – máshol csak olyat lehet kapni –, ez is a tudatos életmódom része.”

Geszti épp nagykoncertre készül

Nem pénz kérdése

A filteres tasakban műanyag van, amit ha leforrázunk, kiázik belőle, magyarázza Geszti. Ezt hallva kíváncsiak voltunk, mire figyel még oda: mit eszik, mennyit mozog, illetve hogyan alszik?

Az van, hogy egyszerűen muszáj hipertudatosan élni, mivel szeretnék sokáig a lányaim életének a részese lenni, és mert szeretném majd az unokáimat sétálni vinni.

És persze magam miatt is, mert nem mindegy, milyen fizikai vagy mentális állapotban telnek a napjaim” – mondja a zenész-producer, aki nemrég azt is elmesélte, mekkora vagyonról mondott le.

„Ez nem pénz kérdése, ezt fontos hangsúlyozni. És hogy mire figyelek? Például arra, hogy heti háromszor átmozgassam magam. Van egy kedvenc trénerem a YouTube-on, az ő edzéseit követem, nagyjából negyvenpercesek. Klasszik tornagyakorlatokat csinálok, felülés, fekvőtámasz, burpee. Az utolsót szeretem a legkevésbé. Muhammad Ali világbajnok ökölvívó mondta, hogy a felkészülés minden percét utálta, de bajnok akart lenni. Én meg jól akarok lenni…” – mosolyodik el.

„Kizárom a stresszt”

Többnyire délelőttönként edz, így a reggeli kimarad, de amúgy is próbálja tartani az időablakos böjtöt, amikor is tizenhat órán át nem eszik.

„Ez nincs kőbe vésve. Ez a tizenhat óra ma tizennégy lett, na bumm. A rohanósabb napokon – mint amilyen akár a mai – például beszaladok a boltba vagy egy-két kedvenc ’felvevő helyemre’, és útközben eszem valamit. Most focacciát vettem. Igyekszem tartani a súlyom.

Pláne hogy jön a koncertszezon, muszáj formában lennem. Meg hiú vagyok. Nem tagadom

– vallja be.

„De amit a sportoláson meg a helyes táplálkozáson túl még megteszek magamért, illetve a mentális egészségemért, hogy amennyire csak lehet, kizárom a stresszt… Hogy nem feszülök be a határidőktől, vagy hogy elkerülöm a mérgező emberek társaságát. Továbbá, hogy jól alszom. Nagy tehetségem van az alvásban” – jegyzi meg a rá oly jellemző humorral.

„És az sem utolsó, hogy szeretem azt, amit csinálok, örömömet lelem a munkámban. Szeretek derűsen élni, és talán ez az arcomra is kiül.”

Csodás kamaszok

Megkérdezzük, milyen akkor, amikor dolgozik, amire ő nevetve azt feleli, messziről úgy nézhet ki, mintha az égvilágon semmit sem csinálna.

„Ez főleg akkor igaz, ha már jó idő van, és kint dolgozom a kertben. Ücsörgök az árnyékban a laptopom társaságában… De közben meg ezerrel benne vagyok valami folyamatban” – hangsúlyozza Ditz Edit párja.

„Délután meg, amikor hazajönnek a csajok, akkor laptop lecsuk. Persze kamaszok, tehát nem feltétlenül a mi társaságunkra vágynak, illetve ők is nagyon elfoglaltak, a suli mellett vannak különóráik, edzéseik, de a közös étkezések baromi fontosak nekünk. Ragaszkodunk azokhoz a 30-40 percekhez, bár nincs beírva a házirendbe.

Most mit mondjak? Nem egy hagyományos családmodell a miénk, és ebben én is ludas vagyok.

El tudok merülni a laptopomban, vagy akár a zenehallgatásban, de próbálunk természetesen létezni egymás mellett, figyelni a másik jelzéseire. Például, ha a lányok elvonulnak a szobájukba, nem rángathatjuk ki őket, hogy márpedig most leülünk az asztalhoz beszélgetni. Meg kell várni, hogy maguktól jöjjenek, hogy kíváncsiak legyenek ránk. Így is annyi elvárásnak kell megfelelniük. Amúgy meg csodálatosak, ahogy a feleségem, Edit is az.”

Feleségével együtt is dolgoznak

Miután megvacsoráztak, és mindenki aludni ment, Peti újra dolgozni kezd.

„Ritkán jön össze, hogy éjfélre ágyba kerülök. Legfőképpen, mert akkor megy a legjobban az írás. Csendes a ház, csak Barnuska, a macskánk jár ki-be. Meg netezni is akkor szoktam. Szörfölök a YouTube-on, olvasom a híreket.

De kettő körül azért már mondom magamnak, ’Petike, menj szépen aludni.’