Tornóczky Anita születendő gyermekét kis hóembernek nevezték el

A második gyermekét várja Tornóczky Anita. A kismama a negyedik hónapban jár, és mint azt a Bestnek meséli, már akkora a hasa, hogy képtelen tovább titkolni. A kötelező vizsgálatokon is túl vannak, és hál’ isten, a baba egészséges, szépen fejlődik. Az édesanya azt is elárulta, ismét fiút hord a szíve alatt.

Tornóczky Anitának párjával, Miklóssal hosszú éveket kellett várniuk az első gyermekükre. Végül a lombik mellett döntöttek, és 2024 novemberé­ben megszületett a fiuk, Noel. És noha ezzel teljesült életük legnagyobb álma, család lettek, tudták, szeretnének egy kis testvért is.

Szeptember végén érkezik

Így nem volt kérdés, hogy ismételten belevágnak a lombikprogramba, amint letelik a kötelező kilenc hónap, – ugyanis az előírás szerint tizennyolc hónapnak kell eltelnie két szülés között. „Nekünk ennél valamivel több lesz, szeptember végén fogok szülni. Igazából amint lehetett, elindítottuk a folyamatokat, ez a négy hónap ’csúszás’, hívjuk annak, amiatt volt, mert az első beültetés előtt felmerült némi egészségügyi probléma.

Kiderült, hogy a szülés után egy pici méhlepénydarab maradt a méhemben, ami bár nem okozott panaszt, a beültetés előtt el kellett távolítani. Illetve az első beültetés nem is sikerült…

– kezdi Anita. „Ugye összesen három embriónk maradt az első lombik után, és a párommal abban maradtunk, hogyha ebből a háromból nem lesz semmi, akkor elfogadjuk, Noel­ egyke marad. De a második beültetés – éppen, mint Noel­ esetében –, sikeres volt! Bár hozzáteszem, amikor ezt megtudtuk, még nem nagyon mertünk örülni, mondván, annyi probléma közbejöhet az elején.”

Petrezselyem a gyógymód

Anita és a párja igazából csak akkor nyugodtak meg, amikor túlestek a tizenkét hetes genetikai ultrahangvizsgálaton. „Negyven felett – én negyvenhat vagyok – erősen javallott a szülés előtti kromoszóma-vizsgálat, ami vagy százhúsz kromoszóma-rendellenességre – mint például a Down-szindrómára – szűri a babát.

Mint ahogy ezt is, úgy minden más szűrést és vizsgálatot az Istenhegyi Géndiagnosztika központban csináltattam, mert anno ők derítették ki, miért nem lehet babám

– magyarázza. „Hál’ isten, minden rendben van a picivel, tökéletesek az eredményei, részben ezért is merek a várandósságomról beszélni. Illetve mert már akkora a hasam, hogy nem is nagyon tudnám tovább eltitkolni. Vége a kabátos időszaknak… – neveti el magát. – Egyébként elég jól viselem a második terhességem, semmiféle komoly panaszom nincs, nem vagyok rosszul, nincs hányingerem. Viszont elképesztően vizesedem. Ez Noelnél is így volt, sőt én alapjáraton hajlamos vagyok rá.

Ez most hatványozottan igaz. Nem jók rám a cipőim, szorít a jegygyűrű, összességé­ben olyan, mintha kicsi lenne rám a bőröm. És még csak a negyedik hónapban járok, csak most megyünk bele a nyárba…

Nem is nagyon tudok mit tenni ellene, hisz nem sportolhatok, nem járhatok nyirokmasszázsra, ami segítené a víz távozását. Marad a forrázott petrezselyem, ami meg nagyjából semmit sem ér.”

Most is császározni kell?

A kismama már arra is felkészült, lehet, hogy ismét száz kilóval megy szülni. „Igaz, most kevesebb édességet eszem. Amikor Noelt vártam, voltak olyan napok, hogy csakis a fagyit kívántam.

De olyat azért nem csináltam, hogy az éjszaka közepén küldtem volna el a páromat, mondjuk, kakaós csigáért. Annak ellenére, hogy ekkora túlsúllyal mentem szülni – a szülés másnapján tizenöt kiló víz távozott –, nem volt magas se a cukrom, se a vérnyomásom. Reméljük, ez most sem lesz máshogy. Különben természetes szülésre készülök.

Legutóbb végül császározni kellett, túl erős volt a hasizmom, és elakadt benne a gyerek. Hárman húzták, tolták. Erről még egyeztetnem kell a nőgyógyászommal, hogy ez az állapot ismét fennállhat-e. Ha igen, akkor sem fogok programozott császárra menni, szeretném természetesen elkezdeni, aztán majd az orvosok eldöntik, mi a legjobb a babának.”

Nehezebb ez a várandóssága

Ami még egészen más, mint az első terhességénél volt, hogy kevesebbet idegeskedik, illetve kevesebb lehetősége jut a pihenésre, hiszen van egy másfél éves kisfia. „Most éppen tavaszi szünet volt a bölcsiben, mindennap huszonnégy órán át résen kellett lenni, tehát nem pihenhetek le akkor, amikor úgy éreztem, szükségem lenne rá.

Meg hát Noel már több mint tíz kiló, nem egyszerű őt emelgetni. De szerencsére nagyon jó gyerek, könnyű vele. Persze azt még nem lehet neki elmagyarázni, hogy anya terhes, ahhoz pici. Így arra sem tudok választ adni, mit szól ahhoz, hogy kisöccse lesz

– jegyzi meg mosolyogva. „De szerintem ők ketten már rég megbeszélték, hogy egy helyre jönnek… Spirituális vagyok, hiszek ebben. Nem is olyan régen Noel felnézett az égre, elkezdett felfelé mutogatni, és azt mondta: baba.”

Az embrió sorsa

Mint mondja, az egész család meg volt győződve arról, hogy ezúttal kislányt vár. „Egy ideig mi is azt hittük. Édesanyám eleinte nagyon szerette volna, ha kap egy lányunokát is, de mostanra egyáltalán nem bánkódik.

Én meg úgy vagyok vele, hogy két fiúnak könnyebb lesz együtt felnőnie, pláne ilyen kicsi korkülönbséggel. Arról nem is beszélve, hogy tele vagyunk játékokkal, ruhákkal. Noel olyan ütemben nőtt, hogy lehetősége sem volt arra, hogy leamortizálja a holmijait.

Tehát a születendő babánk sokat megspórol nekünk.”

Végezetül még azt is megkérdezzük tőle, hogy mi lesz a sorsa a megmaradt harmadik embriónak. „Erről még nem beszéltünk a párommal, ráérünk dönteni. Az biztos, hogy az az opció kizárt, hogy mi használjuk fel. Nem lesz több gyerekünk! – mondja már nevetve. – Az én testem tűrőképességének is van egy határa, és amúgy is két ajándékot már kaptunk a Jóistentől, nem lehetünk telhetetlenek…”

Kis hóembernek nevezték el

A második kisbabánk már embrióként is nagyon aktív volt. Megnézték mikroszkóp alatt, és látták, hogy kitört a burkából, majd elkezdett osztódni, annyira akarta ő is ezt. Olyan formája volt, mint egy hóembernek, így kicsi hóembernek hívtuk.

Kiemelt kép: Borzi Vivi