Először Vámos László, az Operettszínház legendás főrendezője osztotta egymás mellé a 150 centi magas Oszvald Marikát és a 191 centis Csere Lászlót a Cirkuszhercegnő 1989-es bemutatójában. Marika sírva járt a próbákra, annyira zavarta a méretkülönbség. A táncoknál is küzdöttek ezzel. Marika édesapja, Oszvald Gyula – szintén operettszínész – mondogatta, hogy meglátják, jó lesz. És az lett! A páros óriási sikert aratott, és hosszú évekig ők voltak a meghatározó szubrett-táncoskomikus páros az operett műfajában. A 80-as és 90-es években rengeteget turnéztak együtt. Úgy éltek a turnék alatt, mint a házasok. László volt Marika „turnéférje”.
Az már a 2000-es években történt, hogy egy délelőtti próbán közölték: hamarabb kell elmenniük, mert kora délutáni haknijuk lesz a „közeli” Sátoraljaújhelyen. El is indultak, és a 250 kilométeres távolság után épp a kezdés előtt 15 perccel megérkeztek a művelődési házhoz. A hölgyek könnyebben értik meg, hogy 15 perc alatt sminket és frizurát készíteni és felöltözni egy fellépőruhába emberpróbáló küzdelem. A hátsó bejáraton próbáltak bejutni, de zárva volt. Elrohantak a fellépőruhákkal és a sminktáskával a főbejárathoz, ami szintén be volt zárva. Marika temperamentumából fakadóan elkezdte ütni az ajtót, hogy azonnal nyissák ki. Pár perc múlva megjelent egy láthatólag alvásból ébresztett portás. Kinyitotta az ajtót, és megkérdezte: „Miben segíthetek, művésznő?” Marika levegővétel nélkül válaszolt: „Azonnal engedjen be! Sminkelnem kell, hajaznom kell, öltöznöm kell. Jön a közönség! Kezdődik a műsor!” Mire a portás: „Ennyi idő kell a művésznőnek?” Marika már kicsit ingerülten: „15 perc múlva 4 óra! Engedjen már be!” A portás az eddigi nyugodtsággal: „Ez igaz, drága művésznő… De a fellépésük egy hónap múlva lesz…” Laci és Marika egymásra néztek, és kitört belőlük a nevetés. Végül egy közeli étteremben ettek egy jót, és visszaindultak Budapestre.
Mi az a hakni?
A hakni színészek, zenészek, énekesek alkalmi, külön díjazásért vállalt előadása, fellépése. Ma már szokták negatív értelemben is használni. „Ezt csak lehaknizta!” – ami azt jelenti, hogy nem a tőle elvárható legmagasabb művészi szinten teljesítette a feladatát. A szó eredete a német Haken, azaz horog szóból jön, olyan értelemben, hogy kell a csali, amiért a hal bekapja a horgot, azaz kell olyan a név a plakátra, amiért a néző jegyet vált.
Kiemelt kép: TV2
