Kivételesen szerencsés embernek vallhatja magát Drahota Andrea és Esztergályos Cecília is. Ugyanis kevesen büszkélkedhetnek több mint 60 éve tartó barátsággal – pláne egy annyira versengő szakmában, mint az övék. De köztük az első pillanattól, azaz 1963-tól kezdve megvan az összhang. „A Tháliában találkoztunk, én még a Pécsi Balett szólótáncosa voltam, Andrea pedig végzős főiskolás. Rögtön jóban lettünk, mert egyformák vagyunk, olyan, mintha testvérek lennénk. Sőt ikertestvérek – meséli Cecília. – Gyorsan ki is találtam egy közös becenevet magunknak, a Böcit, egészen a közelmúltig így is hívtuk egymást. Azóta átkereszteltük magunkat Micire.”
Pertu paprikával?!
„Emlékszem, még alig ismertük egymást, amikor egy roppant mókás dolog történt – veszi át a szót Andrea. – Böci épp uzsonnázott, paprikába borított parizert falatozott. Erre megfogta a kezem, berántott a női mosdó előterébe és haraptatott velem a paprikából. Azóta is ez az egyik kedvenc ételem. Mondhatni, paprikával ittuk meg a pertut.”
Büszkék rá, hogy egy mosolyszünet sem volt közöttük ennyi idő alatt.
„Guinness-rekordra kellene nevezni a barátságunkat, mert ilyen aligha van még egy”
– mondja nevetve Andrea. „Tisztelet és szeretet, ez a titok nyitja, és hogy tudjuk, mikor kell hallgatni, illetve békén hagyni a másikat” – felel Cili.
Egy sima, egy fordított
Ez azért is különösen nagy dolog, mert 17 évig közös öltözőjük volt. Ez idő alatt megannyi felejthetetlen vagy éppen mulatságos történet esett meg velük.
„Miután én olykor kötöttem előadás előtt, néha mondogattam, egy sima, egy fordított – taglalta Andrea. – Ezt Cili megjegyezte, és az egyik darab adott pontján leordította nekem váratlanul, miközben a színpad tetejéről lógott le csodamajomként. A közönség ebből mit sem hallott, mivel szólt a zene. Kitört belőlünk a nevetés. Nem sokkal később a szerepe szerint az lett volna a feladata, hogy kivisz engem a színpadról egy ketrecben. De a még mindig tartó nevetőgörcs miatt ez nem sikerült, sőt el is ejtett. A közönség az eredeti tervekről mi sem tudva, tapssal jutalmazott minket.”
Azután is heti kétszer beszéltek telefonon, hogy különböző színházakba szerződtek. „Amikor elváltunk, megegyeztünk, idősen majd újra együtt játszunk. Azt is elképzeltük, Andrea sovány lesz, én pedig kövér, és rózsaszín szalagot teszünk a hajunkba.”
Ha a tervük nem is jött be maradéktalanul, a két barátnő 25 év után most újra együtt áll a világot jelentő deszkákon, a Krémes keringő című darabban.
„Én már jó ideje felhagytam a színészettel. Böci nélkül biztosan nem tértem volna vissza – vallja be Andrea. – A szövegtanulás eleinte komoly kihívást jelentett, de nagy öröm újra játszani.” „Valahogy munka közben elfelejtjük a korunkat… Lélekben még mindig 23 évesek vagyunk” – egészíti ki Cecília.
Egy másik régi ismerős
A humorral átszőtt történetben a szerelmüket szintén egy nagy visszatérő, Koncz Gábor alakítja.
„Magánemberként is jó a kapcsolatunk Gabival, nem csak szakmailag. A gyereke és az unokám együtt lettek keresztelve. Ráadásul régén a szomszédunk, Madaras József közeli barátja volt. Sokat sütögettünk közösen az udvaron”
– meséli Andrea.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
