Az elmúlt időszakban megjárták együtt Szardínia és Mallorca szigetét, Svájcot, Amerikát, voltak Manchesterben, Liverpoolban, és nemrég Kínát is kihúzhatták a közös bakancslistájukról. Noha Judy tavaly a párjával, Krisztiánnal és kislányával, Majával már járt a világ második legnépesebb országában, úgy lett kerek a történet, hogy idén Kárpáti Zsolt is velük tartott.
„Tavaly kimaradtam a buliból”
„Az édesanyám betegsége miatt tavaly nem tudtam Judyékkal tartani, de szerencsére most együtt mentünk, és elképesztő élményekkel lettünk gazdagabbak – kezdte Zsolti lapunknak, akit leginkább a kínaiak vendégszeretete fogott meg. – Annyira más világ az övék! Hihetetlen emberközpontúak, és ez nagyon megfogott. Például vacsora után, amikor megkértük a pincért, hogy hívjon nekünk taxit, nemcsak hogy megrendelte, de ki is fizette nekünk a fuvart. Ez nem egyszer nem egy étteremben megtörtént.
Alig tudtuk odaadni a pénzt, egyszerűen nem akarták elfogadni. De mesélhetnék a recepciós figyelmességéről is, aki egy csomagfeladás során minden egyes lépésről – hogy épp hol tart a küldemény – telefonon értesített. Azt éreztem, ez nem arról szól náluk, hogy csak figyelmesnek, udvariasnak akarnak tűnni a turisták szemében, hanem ők tényleg ilyen lelkiismeretesek
– folytatta az énekes, akit grafikusként a város látványa is lenyűgözött. – Elképesztő az ottani modernizáció. Baromi jól néznek ki a fiatalok: trendik, divatosak. Csak Kantonban – abban a városban, ahol megszálltunk – annyian élnek, mint Magyarországon, ezért óriási a nyüzsgés, ami ad egy különleges alaphangulatot ennek az ezer arcú városnak.”

„Tudtam, ezt Zsoltinak is látnia kell”
Zsoltiék Hongkongba is átruccantak egy napra. Noha sok mindent nem láttak, a 71 méter magas Buddha-szobrot nem hagyták ki, amihez egy 25 perces libegőúttal jutottak el. Megnézték a Bruce Lee-szobrot is, és a legendás éjszakai piacozás varázsa szintén rabul ejtette őket. De a legtöbb időt Kantonban töltötték. „Szeretünk utazni, és már tavaly tudtam, hogy vissza akarok menni Kínába, és hogy ezt Zsoltinak is látnia kell – vette át a szót Judy.

– Még mindig vannak olyan ’kötelező látnivalók’, amire nem jutott időnk, például a kínai nagyfal. Vagy nem láttuk az ezeréves várost és a macskavárost sem. Eddig csak a felszínt kapargattuk, szóval harmadszor is alig várom, hogy visszatérjünk, mert ebből nem elég ennyi. Én és Krisztián a helyi ételekért is odavagyunk, ellentétben Majával és Zsoltival, akik csak vakarják a fejüket a tengeri herkentyűk láttán, és nem szeretik a kínai ételeket sem. De ezt is megoldottuk: hál’ isten, mindenhol van ’Meki’” – nevetett fel.

Kiemelt kép és fotók: Archív




