Régóta ismerjük egymást, talán rákérdezhetek: jól látom, hogy fáradt?
Balázsovits Edit: Egyfajta „jó fáradtság” van rajtam, szerencsére rengeteget dolgozom. Amikor például kiköltöztettem a fiamat Amszterdamba – ott jár egyetemre –, miután hazajöttem, már mentem is próbálni, és szinte azóta ki sem jöttem a Vígszínházból. De ez jó, mert ha három percem van azon gondolkodni, hogy mennyire hiányzik a fiam, akkor az nagyon rossz. Egyébként volt olyan három hét, amikor – bár egy lakásban élünk a férjemmel – nem találkoztunk.
Forgattam, játszottam, próbáltam… Amikor hajnalban elindultam otthonról, ő még aludt, amikor hazamentem előadás után, már aludt. Miután végtelenül büszke rám – ahogyan én is rá –, és fontosnak tartja a hivatásomat, hogy sikeres, boldog legyek, így ez egyáltalán nem zavarta. Szerintem a jó házasság titka az is, hogy mindkét fél sikereket érjen el a munkájában.
Nemrég pár napra hazajött a fia. Mi mindenre jutott együtt idő?
B. E.: Engem megszállt a nyugalom, hogy itthon van Richárd. Nagyokat aludtunk, mert mindketten szeretünk aludni. Elvittük Violát, a tacskómat sétálni, elmentünk ebédelni, esténként filmeket néztünk.
Visszatérve a munkára, játszik Márai Sándor: Az igazi című regényéből készült darabban. Az író egy házasság történetét dolgozta fel.
B. E.: 1941-ben jelent meg a regény, és azonnal irodalmi szenzáció lett. Márai elég pesszimistán ír a házasságról, nagyon mélyen látja az emberi kapcsolatokat, a szeretetet, és azt, hogy a szeretet pokol is lehet. Én Ilonát, a feleséget játszom, szeretem az ilyen mély, merülős szerepeket.
Úgy tudom, jól beszél angolul, ezért időről időre külföldi filmekben is kap szerepet.
B. E.: Többek között játszottam a Drágán add az életed! (Die Hard) amerikai akciófilmben, A néma szemtanú című sorozatban. Ez utóbbinál érdekes volt, hogy az angol casting director név szerint keresett meg, emlékezve rám egy korábbi szerepemből.
Soha nem merült fel önben, hogy jó lenne hollywoodi színésznőnek lenni? Járna hozzá hírnév, pénz…
B. E.: Szívesen kipróbálnám Julia Roberts életét – két napra. Biztosan minden tízszeresére van megszorozva: tízszer híresebb, tízszer többet keres, tízszer több cipője van, de gondolom, a stressz is tízszeres.
Mire szeret költeni?
B. E.: Spórolós vagyok, de öltözködni szeretek, bár rájöttem, felesleges. Reggel bemegyek a színházba, átveszem a próbaruhám, amikor végeztünk, hazamegyek. Gyorsan felkapok egy tréninget, kicsit pihenek, majd Violával, a kutyámmal sétálok egyet. Utána visszamegyek a színházba, visszaöltözöm, felveszem a jelmezemet… Gyakorlatilag civil ruhában alig találkozom emberekkel. Nincs, ahova felvegyem a ruháimat. Úgyhogy rájöttem, ez is egy fölösleges költés.
Az édesanyja, Almási Éva – a nézők legnagyobb bánatára – néhány éve visszavonult a színháztól. Az édesapja, Balázsovits Lajos idén lenne 80 éves, de sajnos két esztendeje nincs közöttünk. Az idő gyógyítja a sebeket?
B. E.: Bizonyos sebeket begyógyít, másokkal pedig megtanulunk együtt élni.
Amikor apu meghalt, a kollégák, a színház igazgatója, Rudolf Péter nagyon empatikusak, megértőek voltak velem, nem kellett ott lennem, ahol nem bírtam ott lenni. Aztán elkezdtem játszani. Először nehéz volt, de arra a két órára, amíg egy színész színpadon van, elfelejti a magánéleti fájdalmait. Én is így voltam vele.
Nézze meg a Balázsovits Edittel készült videónkat!
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
