Idén már a 91. életévébe lép Egri János. A közkedvelt televíziós olyan vetélkedőműsorokat vezetett, mint a Lehet egy kérdéssel több?, a Játék a betűkkel, a Keresztkérdés, a Kérdezz! Felelek, a Melyiket a 3 közül, valamint az Elmebajnokság című műsorok. Aki látta őt a képernyőn, arra is emlékezhet, hogy micsoda elképesztő türelemmel volt a játékosok felé, akiket mindig előzékenyen segíteni próbált. Ha valami, ez sosem okozott számára nehézséget hosszú pályafutása során.
Ma is aktív, villamossal jár
Nem felejtette el, mindezért kinek mondjon köszönetet. Hiszen miután a családja a háború után bujkálni kényszerült, még gyerekként Szabó Mária nevelőnőhöz került, akit később, éppen az Egri család előterjesztésére, jótettéért ki is tüntették. „Az, hogy én mindig nagyon udvariasan, előzékenyen viselkedtem, a nevelőnőmnek köszönhető. Ő volt, aki megmondta, hogyan kell udvariasan viselkedni. Volt egy mondata:
’A kérem, köszönöm kézen fogva járnak.’
Na most ilyen nevelés mellett az ember természetesen megtanul udvariasan viselkedni. De ez most is így van. Ha felszáll egy idősebb, az ember átadja a helyét a villamoson neki. Lassan nálam idősebb ember nem száll ugyan fel, de ha én látom, hogy valaki bottal megy, akkor azért természetesen ma is átadom a helyemet” – mesélte a Neshama TV-n.
Szinetár Miklós beosztottja volt
Egri János 1972-től – huszonöt éven át – egészen 1997-ig volt látható a televízió képernyőjén. Szenvedélyesen végezte a munkáját. Szinetár Miklós, a Magyar Televízió akkori kultúráért felelős elnökhelyettesének nem is volt miért beleszólnia Egri munkájába. Talán ennek is köszönhető, hogy remek főnök-beosztott viszonyt ápoltak.
Annak ellenére, hogy Egri János sosem tanulta a szakmát, és magáról soha nem beszélt televíziósként. Hiszen mérnökként űrtávközlésből doktorált. „Sok dolgot köszönhetek az életnek. Azon kívül is, hogy a Szinetár nem szólt bele a dolgaimba, mert azt mondta, ez a pali ezt egész jól csinálja.
Nekem volt még egy óriási előnyöm a többiekkel szemben. Hiszen én nem művészember voltam, én a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végeztem. Kvázi egy civil, majdnem azt mondanám, hogy egy idegen.
Az én kollégáim fent, a vezérlőben ültek. A hangmérnök és a többiek. És amikor nekem vége lett egy műsoromnak, mert általában túlnyomó többségében élő adás volt… Én utána felmentem, és megköszöntem nekik az együttműködést” – hangzott el a Párban című műsorban.
Apai örökség
Évtizedeken át úgy dolgozott a médiában, hogy soha nem vesztette el a belső iránytűjét. De ma, 90. életévében sem felejt el nap végén hálát mondani mindazért, ami megadatott neki. Ahogy régen, úgy most is a legfontosabb érték számára a tisztesség és a nemet mondás képesség. Ez utóbbi édesapai örökség és Egri János számára egyet jelent az önazonossággal egy olyan világban, ahol az igenek könnyen elkopnak.
„Nem kerültem pénzbe”
Pályakezdését nem is annyira a tudatos karriertervezés, sokkal inkább egy nagyon prózai körülmény határozta meg. Miután 1957-ben a bajnoki jégkorongcsapat tagja volt, ösztöndíjasként az akkori Franciaország legnépszerűbb csapatához, a Grenoble-hoz igazolhatott. Maga sem gondolta, hogy mennyi téren nyílik ki ezzel a lehetőséggel számára a világ.
„Én a televízióba legeslegelőször 1968-ban a grenoble-i téli olimpián kerültem. A francia kormány megbízásából. Ösztöndíjas voltam Franciaországban, szóval azért kerültem oda, mert nem kerültem pénzbe. Nem kellett repülőjegyet venni, nem kellett az ellátásomról gondolni, és értettem is valami keveset a jégkoronghoz” – utalt jégkorongozó múltjára, amelyet édesapja unszolására úgy ötévesen kezdett.
1953-ban már a bronzérmes ifi csapat tagja volt. 2023 májusa óta pedig mint minden idők legidősebb jégkorongozója emlegetik a nevét. Ugyanis a magyar–szlovén hokimeccsen pályára is lépett.
Hofival egy brancsban
Sport- és televíziós pályafutására egyaránt igaz, hogy sosem feledkezett meg két fontos alapelvről: hogy a szakmai hasznosság és a felkészültség előbb-utóbb utat talál magának. Esetében így is lett. És bár bőven lenne miért büszkének lennie, ezúttal leginkább egy paródiát emelt ki, amire szívesen emlékszik.
„Ha az ember egy kicsit értelmes volt, akkor természetesen nem sértődött meg, ha kiparodizálták” – utalt arra, amikor Gálvölgyi János, később Hofi Géza is karikírozta.
„Gálvölgyi, Hofi és mi mindannyian egy brancsba tartoztunk. Az volt a feladatunk, hogy az embereknek jókedvet, szórakoztatást adjunk vagy sugározzunk. Amire igazán büszke vagyok, hogy Hofinál én úgy szerepeltem: ’Tudod, az Egri. Nem a palackozott, a kimért.’ Elértem azt, hogy ezt az egyik legjobb mondja.”
Kiemelt kép: Kende Tamás/fotocentral.hu
