A színésznő és családja együtt lakik a nagyszülőkkel, Hámori Ildikóval és Szinetár Miklóssal, és Szinetár Dóra nagyfiával, Marcival és a feleségével is. Nem egy lakásban, de egy ingatlanon. „Csodálatos, hogy nekünk nem arról szól a karácsony, hogy végre együtt lehet a család, hanem egy jól működő rendszere van az együtt töltött időnek, a közös étkezésnek – kezdi a színésznő. – Jól ismerjük egymást, már pontosan tudjuk, hogy mindenki máshogy étkezik. Benji és én mindenmentesen, de mindenki másnak is megvan, hogy mit kerül.
Egészségesen próbálunk étkezni karácsonykor is, a hangsúly pedig nem a mennyiségen, hanem a minőségen van. Szóval nálunk biztosan nem kell kihívni a mentőt, mert valaki degeszre ette magát.”
Ilyen nagy családot kiszolgálni szép feladat, ami általában az anyukákra hárul. „Már nem egyedül anyukám készíti a menüt, mindenkinek megvan a maga dolga. A hallevest évek óta én készítem, a krumplisalátát a menyem hozza. Idén pedig már a lányomat, Zorkát is szeretném bevonni ebbe. Nem azért, mert egyszerűbb, ha eloszlanak a feladatok, hanem mert annak is megvan a bája, varázsa, ha ő is hozzátesz valamit a közös étkezéshez. Ráadásul szívesen és jól mozog a konyhában.”
Gyertyagyújtás és éneklés
Dóriék már az advent időszakát is igyekeznek együtt megélni. Mézeskaláccsal, gyertyagyújtással, ünnepi dalokkal hangoldónak. „Világéletemben imádtam a karácsonyi zenéket, a muzsika egyébként is az életem fontos része. Emlékszem, kislányként anyukámmal Halász Judit és a Bojtorján karácsonyi kazettáját hallgattuk ilyenkor, aztán elkezdtek bejönni az amerikai karácsonyi zenék, amikből több százat gyűjtöttem össze az évek alatt, és énekeltem is jó néhányat. Ma is vannak közülük új kedvenceim, főleg, hogy tavaly néhány dalhoz Náray Erika és Galambos Attila magyar szöveget is írt nekem. Nagyon kedvelem a Hangszersimogatót Bársony Bálintéktól, nagyon ünnepi, és valahogy mindig meghozza az ’otthon melege’-érzését – meséli a legutóbbi Árulók szereplője. – Zorka Waldorf-iskolába járt, onnan hoztuk magunkkal, hogy elkezdtük az adventet is ünnepelni, megélni. Minden héten összegyűlünk az adventi gyertyagyújtásra, körbeülünk, megfogjuk egymás kezét, és elénekeljük a kedvenc adventi dalunkat. Ez az időszak inkább a befelé fordulásról szól nekünk.”
Beírja a naptárba, ha otthon van
Színésznőként, énekesnőként persze Dórinak fellépései is szép számmal vannak. Az Erkel Színházban Elisabeth-et játszott decemberben, de számos koncertet is tartott az ország különböző pontjain. „Persze ebben az időszakban bőven vannak koncertek, előadások, de igyekszem az otthon töltött időt anyuval és a gyerekekkel valóban a készülésre, hangolódásra fordítani. A naptáramba jó előre be is írom, hogy ’Dóri otthon’, és így a koncertmenedzserem is látja, hogy azokra az időpontokra nem vállalok fellépést.
Mamikával – mert így hívjuk az édesanyámat – mindig együtt tesszük ki a fényeket a kertbe, Benjivel pedig imádjuk a közös mézeskalácssütést, amire kétszer-háromszor sor kerül adventkor. Meg szoktam venni a karácsonyi magazinokat, bekuckózunk, és lapozgatjuk a kisfiammal, nézegetjük a képeket.
Elmagyarázom neki a különböző szokásokat, átadjuk magunkat a karácsonyi hangulatnak.”
Az adventi koncerten édesanyjával is énekelt
View this post on Instagram
Dóri gyerekként is átélte, hogy művész szüleinek a karácsony előtti időszak is sok munkával telik, de ez egy pillanatra sem zavarta. „Arra emlékszem, hogy nagyon sok időt töltöttem a nagymamámmal, és sok adventi emlék is hozzá fűződik. Szinte mindig készítettem valamilyen ajándékot. Ahogy hazaértem, már rohantam is a pincébe, ami egyébként fűtve volt, és nekiláttam a kézműveskedésnek. Közben persze szólt a már említett Halász Judit–Bojtorján-lemez. Ha valakinek készítünk egy ajándékot, akkor közben biztosan rá is fogunk gondolni.
Édesanyám így tanított meg engem, hogyan kell megélni a várakozás időszakát, és én is ezt adom tovább a gyerekeimnek. Benjivel együtt készítjük a kis meglepetéseket. A lányom általában a konyhában alkotja meg az ajándékait.
Már rég nem szorul a segítségemre, ez mégis egy közös program este, miután Bejni elaludt. Miközben ő ott sürög-forog, beszélgetünk. Mára ez is fontos részévé vált az ünnepi készülődésnek.”
Kiemelt kép és fotók: Schumy Csaba/fotocentral.hu
