Az első hetek, hónapok ugyanis feladták a leckét Szarvas Andiéknak. Egyrészről a férjével, Zsoltival bele kellett rázódniuk a babázásba, illetve Zina sokáig hasfájós volt, ami miatt többször megébredt esténként, így ők sem aludtak jól.
„Szörnyű érzés a tehetetlenség”
Amióta viszont túl vannak a hasfájós időszakon, Andinak egy rossz szava sem lehet. „Azt kell, hogy mondjam, mostanra már tudjuk is élvezni a babázást. Az aggódáson is túlvagyunk… – kezdi mosolyogva az édesanya. – Szörnyű érzés tehetetlennek lenni, miközben a kisbabánk keservesen sír, mert fáj a hasa. Illetve az sem volt könnyű, amikor egyszer csak tele lett kiütéssel. Nagyjából két és fél hónapig szoptattam, utána kénytelen voltam tápszert is adni neki, mert pusztán az anyatejtől nem gyarapodott a súlya. Ekkor derült ki, hogy tejfehérje-érzékeny, ismét váltanunk kellett. Végül megtaláltuk a tökéletes megoldást, és helyreállt minden. Ehhez még annyit fűznék hozzá, neveti el magát, hogy
Isten áldja azt, aki kitalálta a tápszert!”
Beállt a kicsi nyaka
Andi sajnálja, hogy Zina már nem anyatejes baba többé, de az a lényeg, hogy szépen elkezdett kerekedni. „Már hat kiló! Sokat van kézben, tehát érzem a súlyát… – mondja jókedvűen. – De egyébként jól elvan a pihenőszékében, illetve a játszószőnyegén is. Igyekszem egyre többet hasra tenni. Ettől kissé beállt a nyaka – kellett vinni tornára is –, de muszáj erőltetni, ne maradjon ki egy fázis sem a mozgásfejlődéséből. És megy már neki az átfordulás is. Nagyon ügyes baba. Meg egy tündér! Jól eszik, jól alszik, sokat mosolyog.”
Nem mellesleg Zina hagyja, hogy anyukája tegye a dolgát. „Reggel tisztába teszem, megetetem, öltöztetem, játszom vele, majd beültetem a székébe, és egy hang nélkül végignézi, ahogy megiszom a kávém, megreggelizem. Délután meg, hogy leedzem. Többnyire otthon tornázom, ez nem több negyven percnél. Bár hamarosan szeretnék visszamenni a személyi edzőmhöz, és pilatesre is jó lenne eljutni.”
„Jé, hogy lefogytál!”
Szerencsére a férjére maximálisan számíthat – Zsolt legalább annyi időt tölt a picivel, mint ő. „Emiatt a férjemet pont annyira igényli, mint engem. Na jó, engem egy kicsit jobban… – folytatja mosolyogva. – Mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy számíthatok Zsoltira, és hogyha elmegyek otthonról, akkor is tudom, hogy a legjobb kezekben van a lányom. Már voltam egy-két eseményen, mi több, a férjem meglepett egy jeggyel a Jennifer Lopez-koncertre. Mennyire jó volt kicsípni meg kisminkelni magam… Már az öltözködés is könnyebb így, hogy elkezdtem visszanyerni a formám. Nemrég épp a bátyám mondta – akitől ez nagy szó –, hogy ’jé, hogy lefogytál!’, és hát ezért mindent meg is teszek.
Szépségkirálynő vagyok, nekem a testem a munkaeszközöm, tehát oda kell figyelnem magamra.
Amíg Zina szopizott, nem számított, miben mennyi kalória vagy cukor van, megettem. De ennek vége, nincs több csalás. Viszont legalább nem kívánok nehezeket. Hamburger helyett a salátával is beérem. És már csak egy méretre vagyok a régi súlyomtól. Jelenleg 36-38-as ruhákat hordok, szóval közel a cél! Mérlegre viszont nem állok, a terhesség alatt sem álltam, nem akartam magam sokkolni!” – árulja el nevetve.
„Bűntudatom volt”
„Nálunk máskor kezdődik az esti rutin, mint a legtöbb kisgyerekes családnál. Hét helyett este kilenc körül fürdetjük meg Zinát, mert utána már rögtön le is tudjuk tenni aludni – meséli Andi. – Mi ezt Zsoltival tudatosan alakítottuk így: ez jobban illeszkedik az életünkhöz. Ám olyan sokan megszóltak miatta, hogy bűntudatom volt… Aztán rájöttünk, csakis az számít, nekünk és a babánknak mi a jó.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
