Aurelio: „Anyám annyit kergetett az udvaron, hogy az felért egy kardioedzéssel”
Az anyai szív vajból van, ám kettőjük kapcsolata finoman szólva sem volt mindig felhőtlen. Ma már felülemelkedtek múltbéli sérelmeiknek, és új fejezetet nyitottak.
Pár hónapja Aurelio magától érthető természetességgel mesélte, hogy ő bizony celebnek született. Ennek jelei az anyukája szerint is idejekorán megmutatkoztak. „Aurelio nehezen viselte, ha nem ő volt a központban – mesélte róla Márta. – Általában minden társaságban gyorsan ő lett a hangadó, aki a szórakoztatja a társaságot, és ez a szerep már gyerekkorában is jól állt neki.
Hamar kiderült, nem matematikus vagy fizikus lesz belőle.”
A fakanálnak már a konyhában a helye
A hozzáállása a tanulmányain is meglátszott: az iskolában tantárgyak helyett inkább a csínytevésekben jeleskedett. „Anyám annyit kergetett az udvaron az ellenőrzőmet kérve, hogy az felért egy kardioedzéssel. Emlékszem, a 18. születésnapomon kaptam tőle egy fakanalat. Azt mondta, ’ezzel már nem foglak megverni, mert eddig sem segített.’ Jó párat eltört rajtam addigra” – vallja be töredelmesen a fiú.
Azonban nem a rossz jegyek vertek leginkább éket közéjük. „Engem hibáztatott az édesapjától való válásért. Minden vitánk ide vezetett – mondja nehéz szívvel az édesanya –, és ezt sokáig nem tudtuk feloldani.
Akkoriban már el is fogadtam, hogy a fiammal sosem lesz igazán bensőséges, szoros a viszonyunk.”
A harag rossz tanácsadó
De aztán egy súlyos sorscsapás közelebb hozta őket egymáshoz, és új irányt vett a kapcsolatuk. „Amikor tíz éve az apám meghalt, megkértem anyát, hogy költözzön haza Svájcból. Szükségem volt valakire, akire támaszkodhatok. Ő pedig felszámolta a kinti életét, és azonnal jött. Ekkor kezdtük rendbe hozni a viszonyunkat. Ez egy hosszú folyamat volt. A börtönben is sokat gondolkodtam rajta.
Rájöttem, nem nyalogathatom a sebeimet életem végéig, az nem vezet sehova.
Mindketten követtünk el olyan hibákat, amiket nem kellett volna, de túl kellett lépni rajtuk. Haragudni mindig könnyebb, mint megbocsátani” – mondja bölcsen Aurelio.
Márta is élete egyik legnehezebb periódusaként emlékszik vissza arra a bő egy évre, amit fia a rácsok mögött töltött. „Mielőtt bement, megegyeztük, hogy csak interneten keresztül beszélünk, mindkettőnknek jobb volt így. Én összeestem volna, ha rabruhában kell látom őt. Zárkózott is lettem, a munkába temetkeztem, kevés emberrel beszéltem.
Ez azért is alakult így, mert néhány barátom azt tanácsolta, forduljak el tőle, mert ő javíthatatlan. Szörnyű volt ezt hallani.
Képtelen lettem volna erre, hiszen bármit is tett, ő az én fiam. És az anyai szeretet valóban feltétel nélküli” – csuklik el Márta hangja.
Nem tagadja, ő maga is meglepődött azon, Aurelio mennyire ráncba szedte az életét a szabadulása óta. „Nem dohányzik, sportol, felelősségteljesebb. Ennél boldogabb már csak akkor lennék, ha tisztaságmániájából vissza tudna venni egy keveset, tényleg folyamatosan takarít” – mondja nevetve.
Egy ideje együtt is dolgoznak, ingatlanközvetítéssel foglalkoznak. „Bár A Nagy Duett alatt anyám elengedett fizetetlen szabadságra – kacag fel Aurelio. – Jó főnök, ugyan vannak apró malőrök, de nem panaszkodom. Úgyhogy, ha megnyerem a műsort, veszek neki egy autót” – fogadja meg. Alig két hete ugyanis, hogy édesanyja kocsija rommá égett az M6-oson. Aurelio vezette, azzal sietett fel péntek hajnalban a műsor főpróbájára, ám az autó egyik pillanatról a másikra füstölni kezdett. Bár a kocsit a tűzoltóknak sem sikerült megmenteni, Aureliónak szerencsére a haja szála se görbült.
Kiemelt kép és fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu