Szombaton pihenni kell, tilos bármiféle munkavégzés. Még főzni sem szabad, tartják a vallásos zsidók. Nem véletlenül lett a zsidóság egyik legnépszerűbb étele a sólet, amit még az ünnep, a sábesz beállta előtt betesznek a sütőbe, és 24 órán át sütik.
Wossala Rozina, az ismert szakács, A Konyhafőnök egyik egykori zsűritagja, gasztronómus, étteremtulajdonos maga is szívesen készíti ezt az ételt. De sólet csak az egyik jellegzetes zsidó étel, ezenkívül még van jó pár. Például a flódni. A sütemények királynője, így szokták emlegetni. Már az elkészítése is királyokhoz méltó, például nem olcsó, és rengeteg időt vesz igénybe. „Nagyon finom édesség, a receptjét jól ismerem, iszonyatosan bonyolult, így én időhiány miatt nemigen szoktam csinálni. Viszont van egy barátnőm, aki az ország legjobb flódniját csinálja, nem is vészesen drága, úgyhogy bevallom őszintén, szeretem támogatni az ilyen elkötelezett, elszánt embereket, előszeretettel fogyasztom az övét.”
A flódni
Az igazi flódni négyrétegű tölteléket tartalmaz, almát, diót, mákot és házilag készült szilvalekvárt. Csakhogy valamennyi tölteléket külön kell megfőzni, majd egyben megsütni. Az almát borban párolják, a mákot reszelt citromhéjjal és sziruppal, a diót pedig mazsolával és rummal készítik elő a sütésre. Bonyolult desszert. „A zsidó életet és étkezést több ezer éves szabályok kötik, a legapróbb részletekre is kitérnek, én mégis azt tapasztalom, ahány ház, annyi szokás.
Nagy szívfájdalmam, hogy a második világháború borzalmai nyomán Magyarországon elkezdett teljesen kihalni a zsidó kultúra.
Teljesen érthető okból kifolyólag a holokausztot túlélt nagyszülők, szülők féltek továbbadni a gyerekeiknek, az unokáknak ezt a kultúrát, ennek az én családom is áldozatul esett. Úgyhogy nekem összesen egy darab menórám, gyertyatartóm van itthon a nagyszüleimtől. Viszont a rokonoknál sokat voltam Izraelben, sokszor vettem részt széderesteken, enni kimondottan szeretem a zsidó ételeket. A zsidó tojást, a konfitált kacsát, a libatepertőt, a maceszgombóclevest… A sóletet például enni és készíteni is nagyon szeretem.”
A sólet
A sólet nem recept, hanem egy több ezer éves ételkészítési technológia, ami a zsidóság kötelező hétvégi pihenését biztosítja. „Az én sóletemben két fontos alapanyag van, az egyik a marhapofa, a másik a füstölt marhanyelv. Hat-hét éve nem eszem sertést, amit néha sajnálok, mert egy jó hurka vagy egy jó kolbász azért néha hiányzik, de megértem azokat, akik tisztátalan állatnak tartják a sertést. Azért nem eszem én sem, mert valóban az is. Nem vallási okokból nem eszem, de a sóletbe nem is való a disznó.”
Kiűzi a méreganyagokat
A sólet nem könnyű étel, amikor valaki jól belakmározik belőle, bizony érezheti, felpuffad, fáj a hasa. „Ha az ember egy éjszakára beáztatja a babot, ne adj’ isten, egy picike szódabikarbónát is főz a sóletbe, akkor biztos vagyok benne, hogy senki gyomrát nem fogja bántani. Ha mégis, akkor ez figyelmeztető jel. Ilyenkor érdemes elmenni gasztroenterológushoz, vagy egy tisztítókúrát tartani. Évente egyszer én is tartok egyet, éppen most fejeztem be a 21 napos, 5000 éve ismert és elismert indiai ajurvédikus pancsakarmát. Nehéz lenne elmondani, milyen is ez a tisztítókúra, csak egy példa belőle: ghee vaj segítségével összegyűjtjük a toxinokat a gyomorban és a bélrendszerben, és minden irányból kihajtjuk azokat. Ezt aztán gyógynövényekkel és olajokkal visszapótoljuk, amik aztán védőburkot képeznek a salaktalanítás után.
Sajnos rengeteg kémiai dolognak vagyunk kitéve, a tusfürdőtől a fogkrémen keresztül a kölnin át, vagy amikor meggyújtjuk az illatosító gyertyát, az ételekről már nem is beszélve.
Rengeteg vegyszer van, amik megülnek a szervezetben. Gyakran például időhiány miatt sokan előnyben részesítik a gyorsétkezdéket, a készételeket, amit vagy útközben megesznek, vagy otthon csak bedobnak a mikróba. Aztán ott vannak például a gyors, élesztőzött, fehér lisztes kenyerek, amikben a glutén nem olyan formában van, ami az embernek megemészthető. Vagy a ’kihipózott’ tejek állagjavítókkal, ételszínezékekkel. Ezek már nem azok az ételek, italok, amik 50-100 éve voltak, az iparosodásnak köszönhetően, mint minden, ez is felhígult, és tömegtermelés lett az egészből. Én szinte soha nem eszem ilyeneket, inkább főzök magamra, mert akkor tudom biztosan, hogy mit eszem. Így nyugodtan ehetek úgynevezett nehéz ételeket is, mint például a sóletet.”
Kiemelt kép és fotó: Archív
