Gaál Ildikó nagy, közös főzésekről nem is tud beszámolni. Koltai Róbert legfeljebb kuktaként áll mellette. „Megkérhetem őt, szívesen besegít, ha éppen kedve van hozzá. Túl sokat azonban nem várhatok tőle. Sajtreszelés, almahámozás, jobb napokon kenyérdagasztás. Kábé ennyi, amiben jó, ami nem okoz semmiféle gondot neki. De még egy bundás kenyér elkészítésére sem vállalkozna. Virslit főzött már. Reggel, ha jó hangulatban ébred, a kávét is az ágyamba hozza. De arra még nem volt példa, hogy akár egy könnyű lecsóval várt volna” – árulja el Ildikó.
A legnagyobb meglepetés
Nem is lepte még meg soha semmivel? – kérdezem. „De igen! Egyszer. Vásárlás közben kaptam tőle az üzenetet, hogy figyelmeztet, ne csodálkozzak semmin, és főleg ne rémüljek meg, ha hazaérek. Naná, hogy megijedtem! Mi történhetett vajon? Elvágta az ujját, vagy ráfröccsent a forró zsír? De nem! Arról szólt a történet, hogy rossz helyen hagytam egy serpenyőt, amelyben maradt egy kis olaj, neki pedig beleakadt a keze, repült a serpenyő, az olaj lefolyt a konyha kövére, és hogy eltüntesse a nyomát, rádobta az ingét. Hogy az majd felszívja. De azt az inget, amely nekem amúgy sem tetszett. Hát nem aranyos?”
Gaál Ildikó szeret is egyedül főzni, és főleg gyorsan. Az ő kezei között háromnegyed óra alatt el kell készülnie az ételnek. Ha nem zavarják közben, egyszerre több fogással is megbirkózik. „Nemrég ötféle ételt készítettem párhuzamosan. Két óra alatt a végére értem. Tálalásban is gyors vagyok. Igaz, nálam nincs díszítés, esztétizálás. Ezt Robi sem igényli. Egy idő óta ráadásul nagyon vigyáz a súlyára. Korábbi önmagához képest mostanában jóval kevesebbet eszik. Viszont nagyon megválogatja, hogy mit. Vagyis, hogy az igazán finom legyen. De mondom, igyekszik kontroll alatt tartani magát.”
Ildikó a kreatív főzés nagymestere
„Igen, gyakran kísérletezem. Főleg a praktikum okán. Ha elfelejtettem valamit vásárlás közben, már nem megyek vissza érte. Majd kitalálok valamit. Ilyenkor jön a kreatív főzés. Abból főzök, amit a hűtő kínál. Semmi nem tud kifogni rajtam. Már tudom, hogy mit mivel lehet helyettesíteni.”
A ház asszonya azt sem titkolja, hogy beletelt egy kis időbe, míg megtanulta, ha valami nem igazán ízlik a párjának, ő akkor sem tesz megjegyzést, legfeljebb azt mondja: érdekes volt. „Olyan persze még nem fordult elő, hogy valamit meg sem kóstolt volna” – mondja. „Nekem a főzés sosem szerepelt az érdeklődésem homlokterében – veszi át a szót Koltai Róbert. – Hosszú évekig Kaposváron játszottam. A színészházban eszembe sem jutott, hogy főzzek valamit. Mindig bent ebédeltünk próba után. A forgatásokon pedig ott a büfékocsi.
Enni mindig szerettem, ’főzni’ legfeljebb rántottát vagy szendvicset.
Amikor megszületett a fiam, Eta néni, a feleségem, Pogány Judit nevelőmamája sokat volt mellette. Hétvégeken, családi eseményeken ő főzött nekünk, és remekül. Nekem akkor sem volt más dolgom, csak az, hogy egyek. Ildikó pedig a finom ételeivel egyenesen elkényeztet.”
Rakott krumpli virslivel, túróval
Róbert dicséretei egészen különlegesek. „Nemrég azt mondta, és fel is jegyeztem: ’Ez felért egy halálos ítélettel!’ Vagyis annyira ízlett neki, hogy alig bírta abbahagyni. Magára kellett parancsolnia. ’Ha folytatom, belehalok’, magyarázta.”
Kedvence a rakott krumpli. „Azt is meg kellett tanulnom, hogy nem úgy szereti, ahogy korábban én készítettem. Neki virsli kell bele, én meg mindenféle őrültséggel megspékelem. Még sajtot és túrót is teszek bele. Most úgy csinálom, hogy nem veszem ki belőle azt, ami nekem fontos, hanem belerakom azt, amit ő szeret. Ez így mindenkinek bejön a családban. De nagyon szereti a barackkal töltött és a szilvás gombócot, a mákos metélt palacsintát és a kézzel gyúrt tésztát. Abban is jó vagyok, sőt még kenyérsütésben is. Ha úgy alakul, hogy étterembe megyünk, a vadételek és a tenger gyümölcsei szóba sem jöhetnek nála. Az olasz konyha és a kacsasült viszont bármikor.”
Töltött káposzta egy óra alatt
A töltött káposzta is gyorsan megszületik otthon. „Azt mindig úgy csinálom, hogy előbb sorra elkészítem a hozzávalókat, és nem egész egy óra alatt meg is fő az étel. Semmivel sem szeretek pepecselni. Ha tortát sütök, azt is percek alatt összerakom. Egy a fontos, hogy ne kerüljön bele cukor. Vagy ha igen, akkor éppenhogy csak. A legtöbbször megpróbálom helyettesíteni valamivel.”
A híres mákos metélt palacsinta
„Én a palacsintatésztát nem szódavízzel, hanem tejjel készítem. Attól ugyanis sokáig lágy marad. Teszek bele egy pici vaníliás cukrot is, de tényleg csak keveset, hogy se édes, se sós ne legyen a tészta, hanem semleges ízű. Ha elkészül, nem töltöm meg, és nem tekerem fel, hanem egymás tetejére rakom a palacsintákat, és felvágom metéltnek. Kis halmot rakok a tányérra, megszórom mákkal, és a tetejére locsolok egy kávéskanálnyi mézet.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs, Steindl Gabriella, Trenka Attila/fotocentral.hu
