A Família Kft. stábja – hiába ért véget 385 rész után 27 éve a sorozat – a mai napig rendszeresen találkozik. Hogy miként is került sor ezekre a találkozókra? A Hajnalkát alakító Dzsupin Ibolya elmeséli.
„A sorozat befejezése után hiányérzetünk támadt. Közel tíz éven át szinte naponta találkoztunk a forgatásokon, így mindenkiben keletkezett egy űr, amit muszáj volt rendszeres találkozókkal kitöltenünk – mondja a színésznő. – A felvételvezető, Szemere Gyuri azóta pár havonta összetrombitálja a csapatot, és így nyomon tudjuk követni a másik életét.
Mindig nagyon várjuk már ezeket az alkalmakat, hogy lássuk egymást, felidézzük a régi időket, sztorikat.
Rengeteget nevetünk, de beszélünk komoly dolgokról is, megosztjuk, kivel mi történt. Sőt a szülinapokat is mindig megünnepeljük, legutóbb engem és Sir Katit köszöntötték fel.”
Beköszönt a kicsiknek
A szereplők és a stábtagok nem egyedül szoktak érkezni. A családtagok is gyakran részt vesznek a találkozókon. Van, aki a párjával, van, aki a gyerekeivel vagy az unokájával csatlakozik a csapathoz. Igen, időközben kibővült a família.
„Az évek alatt igazi nagycsalád lettünk. Nemrégen Spáh Dávid és Károly nemcsak a gyerekeiket, de a szüleiket is elhozták” – teszi hozzá. Ibolya sajnos most már csak a férjével érkezhet, hiszen az élete tavaly év végén felbolydult: gyermeke és unokái Amerikába költöztek, Dávid fia ugyanis Washingtonban kapott állást.

„A férjem gyereke és a két ’lízingelt’ unokám régóta Ottawában élnek, most az én fiam és a családja is átköltözött a tengerentúlra. Azóta csak Skype-on beszélünk, de nyáron hazalátogatnak majd pár hétre, mi pedig ősszel megyünk utánuk. Már nagyon várom, hogy a négy kis unokámat újra megölelhessem.
Sok időt töltöttem a fiúkkal, gyakran hoztam-vittem őket óvodába, iskolába, ezek a közös séták, délutánok nagyon hiányoznak.
Bevallom, az első hetekben néha bejártam még az óvodába, beköszöntem a kis társaknak, hogy a hiányérzetemet kicsit csökkentsem” – teszi hozzá a színésznő.
Újra kinyílt számukra a világ
Az unokák hiánya miatt keletkezett űrt azóta sikerült kitöltenie. „A házban és a kertben is rengeteg tennivalóm akad, és a Nők a 18. kerületért nevű alapítvány munkájában is segítek. A nőegylet hivatalosan ugyan már nem működik, de mi, nők megmaradtunk egymásnak.

Gyakran találkozunk, és ahol szükség van a kerületen belül a segítségre – például meglátogatni az időseket –, azonnal megyünk. És újra elkezdtem sportolni is! A tőlünk pár percre lévő sporttelepen szoktam futni. Utána pedig itthon nyújtok és súlyzós edzéseket csinálok. Újra be fogok iratkozni a konditerembe is, ahová a pandémia előtt jártam.
Itthon hajlamos vagyok megsajnálni magam, és húsz után abbahagyni a súlyzó emelgetését, de a konditeremben ösztönzőbb a környezet, ott még párat ráteszek.
És a férjemmel is újra élvezzük egymás társaságát! Azt hittük, ha elmennek a gyerekek és az unokák, nehéz lesz, de azóta sokat találkozunk a barátainkkal, utazunk. Legutóbb például Lillafüreden töltöttünk el pár napot. De színházba is járunk, nagyon jól megvagyunk ketten.”
Kiemelt kép és fotók: Archív, Olajos Piroska/fotocentral.hu