A Nyerő Párosban ismerhette meg az ország Young G Béci feleségét, aki közvetlenségével, bájával és jókedvű személyiségével hamar belopta magát az emberek szívébe. A szimpátia csak fokozódott, amikor őszintén meséltek kálváriájukról: Mészáros Norinánál méhnyakrákot diagnosztizáltak, és eltávolították a méhét. Pedig azt tervezték, hogy a 2021-ben világra jött kislányuk, Rebeka és Béci korábbi kapcsolatából született lánya, a ma már tinédzser Napsi kis testvért kap.
Elítélik vagy megértik?
Az operáció természetesen mindent felülírt. Norinának így már csak egy módon születhetne saját gyermeke: a saját petesejtjeiből béranyasággal. Azaz, hogy petesejtdonáció révén más nő hordja ki egy pár gyermekét. Svédország, Franciaország, Németország és Ausztria tiltja a béranya-szolgáltatások igénybevételét. Ukrajnában, Oroszországban, Lengyelországban és Grúziában törvényileg engedélyezett, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Európa más országaiban pedig a béranyaság vagy korlátozásokkal engedélyezett, vagy jogilag nem szabályozott. És bizony igen boros ára van, 20-40 millió forint is lehet a szolgáltatás díja.

Sok helyen arra is van mód, hogy ne egy idegen, hanem valamelyik családtag hordja ki a gyermeket. Tavaly ősszel bejárta a sajtót a hír, hogy egy 59 éves magyar hölgy hordta ki a saját unokáját, a beültetés nem itthon, hanem Londonban történt. „Ez nálunk is felmerült, édesanyám felajánlotta, hogy kihordja a gyermekünket, azt kérdezte, miért ne? De hangsúlyozom, hogy ez eddig csak gondolat szintjén merült fel. Lehet, hogy valaki ezért elítél, de tudom, hogy más pedig megért. És azt gondolom, hogy indokolt esetben, tehát nem azért, mert valaki az alakját félti, hanem ha egészségügyi oka van, a béranyaságot engedélyezni, akár támogatni is kellene idehaza is.”
Még nem született döntés
Persze adódik a kérdés, hogy ha van már közös gyermeke Norináéknak, miért szeretnének ilyen procedúra árán egy másikat, miért nem az örökbefogadás mellett döntenek? „Űrt érzek magamban ezzel kapcsolatban, tudom, hogy nagyon sok szeretetet, törődést, megfelelő körülményeket tudnánk adni egy újabb gyermeknek, és Rebekának is jó volna, ha lenne testvére, akivel egy háztartásban nőne fel – sóhajt az édesanyja, és hozzáteszi, korábban óckodott az örökbefogadástól. – Valahogy az ember szeretné a gyermekében magát visszalátni, de ez a felfogás mára a múlté. Beszéltünk erről Bélával, és tudjuk, egy adoptált gyermekben talán nem a szemünket vagy a vonásainkat látnánk viszont, de a tulajdonságainkat, azt, ahogyan mi az élethez, más emberekhez állunk, igen. Egyre többet beszélünk erről is, olvasunk róla. A béranyaság nagyon drága, ugyanakkor belátható időn belül lehetne gyermekünk, az adoptálás pedig hosszú procedúra… Még nem született döntés.”

Parkolót üzemeltetnek
Akárhogyan is, családbővítési terveiket nem adják fel, arról azonban egy időre lemondtak, hogy családi házba költözzenek. Pest körüli agglomerációban gondolkodtak, sőt már meg is volt a hely, de bajok voltak az engedélyekkel, így végül maradtak a 13. kerületi lakásukban. „És még egy ideig maradunk is, mert egy üzleti vállalkozásba fektettünk. Vecsésen vettük át egy parkoló üzemeltetését, ahol a reptérre tartók letehetik a kocsijukat, mi pedig transzferrel elvisszük őket a terminálokra megfizethető összegért. Egy üzlettársunk viszi a papírmunkát, Béci mindennap a helyszínen van az ott dolgozókkal együtt, én pedig a háztartással foglalkozom: hozom-viszem Rebekát az óvodába, és a parkolót népszerűsítem a közösségi oldalakon. Emiatt most tolódik a házvásárlás, de azért ezt az álmunkat sem adtuk fel teljesen. Én Miskolcon, panellakásban nőttem fel, Béci családi házban, ő azért jobban vágyik arra, hogy füvet nyírjon, virágokat gondozzon. De majd ennek is eljön az ideje.”

Rebeka angolul tanul
Tavaly szeptemberben kezdte az óvodát Rebeka, aki délelőttönként angolul is tanul. „Valamennyit fizetni kell azért, hogy angol nyelven foglalkozzanak vele, de megéri, mert hiszem, hogy kinyílik előtte a világ, ha jól elsajátítja ezt a nyelvet. Idehaza is gyakran angolul szólok hozzá, például, hogy rajzoljunk, hozza ide a piros ceruzáját. Természetesen mindezt játékosan, és nem állandóan, nem sürgeti senki, hiszen az a legfontosabb, hogy az anyanyelvén szépen beszéljen.”
Kiemelt kép és fotók: Archív