Hazai sztár

Soltész Rezső az unokájáról: „Örömében csak úgy ölelt magához”

A legendás táncdalénekes karácsonya boldogságban, ugyanakkor könnyek között telt. Hogy miért, többek között erről is mesélt nemrég a Best magazinban.

Bárhol, bármikor találkozunk, mindig elegáns. Hogy csinálja?
Soltész Rezső: Ha reggel látna, bizony elcsodálkozna! Nehezen ébredek és kelek, szeretek úgymond belesimulni a reggelbe. Szeretem, ha kényelmesen megihatom a kávém, ha megreggelizhetek, ha egy kicsit visszabújhatok az ágyba. Ha gyorsan kell elindulnom, az a nagy halál. De bármennyire is sietek, a növényeimről nem feledkezem meg. Mielőtt kilépek az ajtón, a szemem végigfut rajtuk, hogy jól vannak-e, rendben vannak-e. Visszatérve az eleganciámra, a nagymamám volt mindig elegáns, sok szempontból ma is a példaképem, főleg a viselkedésmódja miatt, és amiért olyan választékosan beszélt. Csodálatos asszony volt, imádtam. Egyedül élt, kisgyerekként a hétvégeket nála töltöttem, ilyenkor színházba, operába mentünk. Emlékszem a Szöktetés a szerájból előadásra Székely Mihállyal, micsoda élmény volt. Erről jut eszembe, a kisebbik unokámmal, Edvinnel kettesben mi is megnéztük egy londoni társulat Michael­ Jackson-­előadását. Titkoltam előtte, mert nagy Michael-­rajongó, örömében csak úgy ölelt magához. A másik unokám, Dávid már öt éve Luxemburgban él és dolgozik, de karácsonykor itthon volt.

Jövőre nyolcvanéves lesz. A zenészek a koncertek után szeretnek az éjszakába nyúlóan együtt maradni, bulizni, beszélgetni, megy ez még önnek?
S. R.: Soha nem szerettem az éjszakázást, nem voltam bulizós fajta. Fiatalon nősültem. A feleségem gimnáziumi szerelmem volt, jöttek a gyerekek, én a koncertek, fellépések után inkább siettem haza. A színpad, a zene, a gitár, a mikrofon, az utazás veszélyes játék, sok házasság rámegy. A miénk megmaradt, amiért nem tudtam elég hálás lenni a feleségemnek. Én kerestem a pénzt. Igyekeztem mindent megadni neki, a gyerekeknek, de ennek ára volt, keveset lehettem jelen az életükben.

Slágereiért és ikonikus fürtjeiért egy ország rajongott (Fotó: Story-Best Magán/fotocentral.hu)

A felesége nem dolgozott, ő csak a családjának élt.
S. R.: Hálás is voltam érte neki egy életen át. Gyógyszerész-technikus volt egy gyógyszergyárban, majd miután megszülettek a lányaink, otthon maradt, és többet nem ment vissza dolgozni. Gyakorlatilag föladta a hivatását a családért. Bár egyszer, amikor a zenekarom feloszlott, az szörnyű időszak volt, hullámvölgybe kerültem, anyagi gondjaink lettek, Judit úgy segített rajtam, rajtunk, hogy szó nélkül elment dolgozni az Arany János Könyvesboltba. Egy ideig az ő fizetéséből éltünk.

Az élete nagy része a nyilvánosság előtt zajlik, ugyanakkor a magánéletét mindig féltve óvta és óvja.
S. R.: Ez így igaz, viszont azt szoktam mondani, nálam ott kezdődik a nyilvánosság, amikor kilépek az ajtón. Amikor 1981-ben a Táncdalfesztiválon elénekeltem a Szóljon hangosan az ének! című dalt, amit milliók néztek otthon a tévében, egy perc alatt ismert lettem, és attól kezdve szinte az egész életem a nyilvánosság előtt zajlott. Az utcán megnéztek az emberek, megállítottak, megszólítottak, de ez egyáltalán nem esett nehezemre. Tudtam, ez ezzel jár. Viszont azt is tudtam, szükségem van arra, hogy legalább egy pici része az életemnek, a magánéletem csak az enyém, csak a családomé legyen.

Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu

Hogy teltek az ünnepek?
S. R.: Ötödik éve, amióta elment a feleségem, 56 évig éltünk együtt, nem múlik el könnyek nélkül. Álltunk a családommal a fa körül, énekeltünk, fogtuk egymás kezét, abban nagy erő volt, és közben elérzékenyültem. Ahogy „öregszem”, ez egyre többször fordul elő velem.

Szokták mondani, az idő gyógyítja a sebeket…
S. R.: Nekem nem gyógyít semmit. Az jó, hogy nem vagyok egyedül, mert ott vannak a lányaim, az unokák, másrészt hálás vagyok a sorsnak, hogy még tudok dolgozni, koncertezi, énekelni. A Brian élete filmből a Monty Python-dalt lefordítottam magyarra, Nézd az élet jó oldalát a címe. Ez a dal nekem is erőt ad, igyekszem így élni, mindig előre nézni, a jót megragadni. Az eszemmel tudom, nem szabad beleragadni a fájdalmakba, a szomorúságba, persze ezt könnyű mondani, de nem mindig sikerül megvalósítani.

Amikor este lefekszik, végiggondolja a napját?
S. R.: Csak így tudok elaludni. A feleségem, Judit fényképe ott van mellettem, lefekvéskor mindig mindent elmesélek neki. Leginkább azt, ami a családban történt. Ez most lehet, hogy kicsit bolondosnak hangzik, de ez engem megnyugtat.

Kiemelt kép: Éber Zsuzsanna

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story receptek és rejtvény különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!