Hazai sztár

Soltész Rezső: „Ernyey Bélától tanultam meg lejönni a lépcsőn”

A legendás énekes torkából olyan hangosan szólt az ének 1981-ben, hogy még most is hallani.

Kétségtelen, hogy akkor és ott örökzöld sláger született. „Fantasztikus élményként őrzöm azt a fesztivált, amelyen szólistaként megteremtődtem. Emlékszem, mennyire euforikus állapotba kerültem. Megváltoztatta az életemet – meséli. Kilenc évvel korábban a Corvina zenekarral már elindult az Egy viharos éjszakán című dallal, ám a zenekar nem sokkal később felbomlott, így Soltész­nak újra kellett terveznie a jövőjét. – Évekig kerestem az utam. Több külföldi fellépésen vettem részt, tapasztalatokat gyűjtöttem. Majd S. Nagy István­nal megírtuk a Szóljon hangosan az ének című dalt, amelyet Máté Péter hangszerelt, és elindultam a fesztiválon. A dal szimbolikus tartalommal bír. Az ’eltörött a gitárom’ sor arra utal, hogy önállóan folytattam.”

Fotó: Birton Szabolcs/fotocentral.hu

A döntőket az akkori Nemzeti Színházban tartották. A színpadon volt egy lépcső, azon kellett lejönniük az előadóknak. „Az ember a lépcsőkön a lába elé néz, Ernyey Béla, aki ugyancsak a fellépők között volt, azonban egyenesen a közönség szemébe nézett. Elájultam tőle, én is gyakorolni kezdtem, és sikerült is hasonlóan lejönnöm. Büszke voltam magamra!” Azt nem tudni, a nézők mennyire értékelték a lépcsős bravúrt, a dalt viszont kétségtelenül imádták. Soltész Rezsőt arról is gondoskodott, hogy mindenki emlékezzen a külsejére. „Forradalmasítottam a snájdig megjelenést. Szerettem volna üzenni a közönségnek, hogy más vagyok, mint az elődeim. Bevállaltam a dauerolt frizurát, loboncos göndör hajat csináltattam, és jó döntést hoztam. Ilyen haja akkor senkinek sem volt” – anekdotázik.

Kiemelt képek: Archív, Hunyady József/Fortepan