Csocsesz menyasszonya, Angi ahogy önmagát jellemzi, „igazi karácsonymániás”, ezért alig várta, hogy kezdetét vegye az adventi időszak, és lakásuk különböző pontjaira ünnepi díszeket helyezhessen el. A ház ura egy ideig csendben tűrte asszonya munkásságát, ám eljött a pillanat, mikor megálljt parancsolt. „Ide több diótörő nem jöhet!” – jelenti ki ellentmondást nem tűrően a zenész. – Csak azt vettem észre, hogy egyre több és több lett belőlük, de nekem ez már sok. Erre mi történik? Elmegyünk közösen asztalterítőt vásárolni, amit én választok ki, majd itthon kibontjuk, és kiderül, a közepén egy nagy diótörőminta van.”
Angi elneveti magát, és mesélni kezd az idei ünnepi terveikről. „Két nappal szenteste előtt, rendhagyóan, egy disznóvágáson voltunk, majd előkarácsonyoztunk a szüleimmel, aztán Csocsesz gyerekeivel ünnepeltünk.” A zenész átveszi a szót. „Igen, és Csocsesz séf akcióba lépett! Angi is ügyes, de én otthonosabban mozgok a konyhában, és a főzés régi szerelmem. Finomabbnál finomabb falatokkal vártuk a családot!”
Csocsesz és Angi elárulta, izgatottságukat csak fokozta, hogy idén már jegyespárként fogadták a vendégeiket, hisz’ nyáron megtörtént a lánykérés. „Remélem, tíz év múlva is olyan boldogok leszünk, mint most. Éjjel-nappal együtt vagyunk, eddig ez sem okozott problémát közöttünk. A kölcsönös bizalmon, a százszázalékos megbízhatóságon alapszik a kapcsolatunk, nálunk nincs félrebeszélés. Maradjon ez így még nagyon sokáig!”
Íme, Csocseszék ünnepi otthona!
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu; Archív
