Sejtette, sőt várta, hogy lánya, Karolina és a párja, Norbert előbb-utóbb bejelentik: úton van az első unokája. A fiatalok négy éve szeretik egymást, együtt élnek, és többször beszéltek róla, hogy szeretnének családot alapítani. „Aztán egyik este átjöttek, amiben nem volt semmi különös, hiszen gyakran jönnek. Megadták a módját a bejelentésnek, kedvesek, aranyosak voltak, és olyan boldogok” – meséli Csocsesz.
Sokat aggódott
Azt mondja, Lina – Karolinát becézik így – várandóssága rendben zajlott. Az énekes azonban mégis aggódott. „Lina az első két évben kruppos volt. Vagy az édesanyja, vagy én mindig ott aludtunk mellette, és figyeltük, kap e levegőt, amikor elkezdett köhögni. Aztán kinőtte ezt a betegséget. Ez az emlék azonban most újra előjött, és emiatt aggódtam, nehogy a kis unokám is örökölje. Szerencsére makkegészségesen jött világra tavaly október 14-én. Két héttel később a vártnál. Egyórás volt, amikor már a karjaimban ringattam. Hogy akkor mit éreztem, arra nincsenek szavak, az valami földöntúli öröm volt – mondja boldogan a nagypapa. Majd megjegyzi, hogy a nagypapa szóról neki mindig egy ezüsthajú, bottal járó apóka jut az eszébe. – Én meg nem vagyok az, de meg kell szoknom. Még ízlelgetem a nagypapa szót, miközben rém büszke vagyok!”
Megható találkozás
Amikor először átvitték Mirát Csocseszhez és párjához, Angélához, mindkettőjüket rabul ejtette a kisbaba. Az ifjú anyuka és újszülöttje első útja a kertbe vezetett. „A néhai feleségem, Gyöngyike, Lina édesanyja hamvait egy fenyő alá temettük el. Lina leguggolt oda, karjában tartotta Mirát, és a nagyanyjának is bemutatta az unokánkat. Távolról néztem, és nem tagadom, életem egyik legmeghatóbb jelenete volt – meséli Csocsesz. Igaz, az öröm mellé némi szomorúság is vegyül egy ideig. – Egy kismamának szerencsés esetben az édesanyja segít ilyenkor, megtanítja a babagondozására, ott sertepertél, támogatja, amiben tudja. Linának és az anyukájának ez nem adatott meg, de hiszem, hogy fentről vigyáz rájuk. Figyeli a kis család boldog mindennapjait.”
A kis Mirával töltött első karácsony a szülőknek és a nagyszülőknek is különleges volt. „Az unokámnak mindegy lett volna, hogy a kiságyában tölti vagy a karomban, de én vittem, és megmutattam neki a karácsonyfa díszeit. Ajándékba pedig praktikus dolgokat, egy pelenkatortát kapott tőlünk. Egyelőre mindene van, lesz még időnk játékot venni. Mondtam is az anyjának, hogy el fogom kényeztetni. Egyrészt, mert ez egy nagyszülő dolga, másrészt meg mi mást tehetek, hiszen szerelmes vagyok ebbe a csöpp és szépséges babába!”
„Mindenben segítek”
A zenész mosolyogva teszi hozzá, hogy ez az érzés szerinte kölcsönös. „A minap is áthozták három órára a szülei. Úgy aludt el a hordozószékében, hogy fogta két ujjamat. Én meg leültem mellé, és nem mozdultam addig, míg jó hosszú idő után el nem engedte. Máskor meg úgy nevet rám, hogy a szívem majd kiugrik öröméből. Látom rajta, hogy mondaná, válaszolna nekem, és nem érti, miért nem jönnek azok a fránya szavak. Biztos vagyok benne, hogy nagy dumás csaj lesz!” Abban is biztos, hogy a jövőben, amikor csak szükség lesz rá, segít Karolinának és Norbinak. „Látom, hogy manapság a fiatalok nehezen boldogulnak a nagyszülők segítsége nélkül. Elfoglaltak, sok a munkájuk. Megígértem nekik, hogy mindenben számíthatnak rám. Ha egy estére ki akarnak mozdulni, meg ha majd óvodába kell vinni, akkor is. Meg azt is, szerintem ez nekem menne két unokával is. Értették a ’finom’ célzást, de egyelőre csak mosolyognak rajta.”
Naponta főz nekik
Csocsesz az utóbbi hónapokban leginkább azzal tud segíteni lányának és a kis családnak, hogy mindennap főz. „Negyedórára laknak tőlünk, így aztán nem áldozat, ez teljesen magától értetődő dolog, hogy átszaladok a friss étellel.”
Kiemelt képek: Fülöp Dániel/fotocentral.hu, Archív
