Meg egy próbababára. Látott az interneten egy olyan kerti díszt, vagyis egy fürdőkádat, benne egy próbababával, a víz helyett növényekkel, melyet szeretne megvalósítani az otthona kertjében is. Marsi Anikó ugyanis tele van ötletekkel azzal kapcsolatban, hogy miként lehet kidobásra ítélt tárgyakat újjávarázsolni, vagy máshogy felhasználni.
„Tőle tanultam, hogy minden reparálható”
„Ez egy hobbi, szenvedély, ugyanakkor van benne egy adag környezetvédelem és az újrahasznosítás fontossága is. Szeretek semmiből valamit csinálni, építeni, mindent újrahasznosítani, és mindezt a magam, magunk keze által – mondja a tévés, aki hozzáteszi, gyermekként ezt látta egykor az édesanyjától. – Hatéves voltam, amikor apukám elhunyt, anyukám onnantól egyedül nevelt engem és a nővéremet. Az ő pedagógusfizetéséből éltünk, ami épp csak elég volt, így esténként varrt, máskor javította a székeket. A szolnoki kétszobás panellakásunkban ő meszelte, tapétázta a falakat, javította a csapokat. Tőle tanultam meg, hogy minden reparálható, hogy nem szabad semmit kidobni, ha az még jó valamire. Persze gyerekként nem láttam, hogy neki mindezt azért kell tennie, mert nincs elég pénzünk új bútorra vagy szakemberre. Ez akkor tűnt csak fel, amikor érettségi után én nem tudtam elutazni Angliába az osztálytársaimmal, mert arra nem futotta.”
Elvonási tünetei lesznek
Míg édesanyját, Irént a kényszer vitte ez irányba, Anikót az öröm, az ötletelés és az alkotás. Azt mondja, neki nagyobb öröm egy barkácsáruházban sétálni, legalább kéthetente egyszer, különben elvonási tünetei lesznek, mint egy pláza butikjaiban válogatni. Járja az ócskapiacokat is, bújja a hirdetéseket kidobott vagy feleslegessé vált holmik, tükrök, székek, asztalok, szekrények, bármi után. „Ócskapiacra azonban csakis anyukámmal megyek, mert ő tud alkudni, én meg utálok. Annyira jól alkuszik, hogy már nagy és híres bútorboltban is kaptunk árengedményt miatta – meséli nevetve Anikó, aki naponta többször megnézi kedvenc hirdetési oldalát az interneten. – Az oldal ikonja a telefonomban előrébb van, mint az SMS vagy az e-mail. Amúgy az interneten lehet a legjobb cuccokat megszerezni, persze mindig a közelben, hiszen egy régi szekrény szállítása már drága mulatság. A kisebbeket elfuvarozom én magam. Amikor autót választottam, az elsődleges szempont az volt, hogy legyen rajta vonóhorog az utánfutónak, épp az ilyen esetekre” – így Anikó, aki szerint a hirdetések fotóin látszik, hogy érdemes-e felújítani valamit, vagy már menthetetlen. Az is számít, hogy a felújítás, csiszolás, festés, fúrás csak pár órát vegyen el az életéből, azaz ne kelljen hónapokig foglalkozni vele. Bár arra is volt példa, hogy kidobott deszkákból spalettát álmodott az ablakra, vagy régről megmaradt, összevissza csempékből rakta ki a tusoló falát.
Kell Gábor segítsége, ereje is
Előfordult, hogy egy friss darab beszerzésekor szerelmes lett, ezt a férje előtt sem titkolta, s egy vicces posztban osztotta meg vele. „Új szerelmem van! Sajnálom, Gábor! Kicsit öreg, 74 éves, de tökéletesen működik. Egy igazi Saratov hűtő, egy kicsit még meg kell puceválni, de láttatok már ilyen gyönyörűt? Féltékenység nincs, mert egyébként a férjem találta pár ezer forintért, talán 10 ezer forintba került.” Most ez a hűtő is az otthonában van, csakúgy, mint egy régi, szocreál konyhabútor felső része, ami meg a felújítása után az egyik szoba padlójára került, lábakat kapott, és az ajtók „leugrottak” róla. A konyhája másik éke valamikor Gönczi Gábor kidobásra ítélt cipősszekrénye volt. Aztán ott van a három darab rózsaszín puff, ami 1500 forintba került, nem túl leharcolt állapotban. Persze Anikó nem tagadja, gyakran nem sokra menne a hobbijával Gábor segítsége nélkül. „Ha nekem sok és nehéz, akkor szólok a férjemnek, aki persze először forgatja a szemeit, húzgálja a száját, hogy már megint mit találtam ki, de aztán segít. Hát mit mondjak, jól kell férjet választani!”
Nem csupán nyaraló
Egy részét renoválták annak a balatonfűzfői házikónak, ami ma már Anikónak és Gábornak nem pusztán egy nyaraló, hanem az otthonuk. „Itt kvázi mindent a két kezünkkel újítottunk fel és építettünk mi ketten. Ha egyszer megválunk tőle, az is csak azért lesz, hogy egy következőben is kiélhessük az effajta energiáinkat.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu