Kovács Zsuzsa: Anyaként és nagymamaként is pótolhatatlan volt
Maga volt a báj, a sugárzó szépség, férfiak tucatjai voltak szerelmesek a színésznőbe, aki nemcsak a színházi szerepeiben lubickolt, hanem családja körében is.
Élete legkedvesebb szerepéről így mesélt Kovács Zsuzsa: „A nagymamaság az örömök közül az egyik legnagyobb! Életemben egyszer késtem el próbáról, éppen az első unoka miatt. Szellő ugyanis reggel jött világra, és nekem muszáj volt látnom őt, mielőtt elkezdődik a nap. Az unokák pici darabok belőled, a mi folytatásaink! – mondta a színésznő. – Nehéz persze a nagyapjukkal, Szörényi Leventével tartani a tempót, akinél odaadóbb és gondosabb nagyapát valószínűleg csak festeni lehetne.” Sokat jelentett neki a családja. Talán mert ezt látta otthon. „Az édesapám Szeged egyik nagy sztárja volt, egyébként Csonka Pici színész papája volt a legjobb barátja. Az édesanyám, szintén színésznő, aki annak idején a nővérem miatt és miattam hagyta abba a hivatását. Én amúgy három hónapos koromban voltam először színházban. Azóta pedig ki se jöttem! Az iskolában magántanuló lettem, mert egész fiatalon szerepeket kaptam. Év végén kellett vizsgáznom mindenféle tantárgyból, amelynek eredményeit fedje jótékony homály. De 17 évesen lettem Stázi a Csárdáskirálynőben, ami hatalmas szó volt akkoriban.
Mindenki szerelmes volt belé Szegeden, legalábbis így tartja a fáma. Ő ezen csak mosolygott. „Jót tett az alakomnak, hogy balettosként kezdtem. Később prózai színésznőként is folytattam, Pestre viszont már az Operettbe hívtak, ahol azóta is játszom” – mondta korábban a Bestnek. Az operettirodalom szinte valamennyi szubrettszerepét megkapta, emellett számos musicalben játszott, kabarék állandó sztárja volt, és rendezőként is kipróbálta magát. Utolsó éveiben combnyaktörést szenvedett, és időskori demenciával küzdött. 2020-ban súlyos betegség után, 75 évesen hunyt el.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu