Lovas Rozi, a Gólkirályság főszereplője, A mi kis falunk egykori Erikája számos filmes és színpadi sikert tudhat maga mögött, nemrég mutatta be a Lányok, fiúk című monodrámát, és nem mellesleg kétgyermekes anyuka. Azt viszont már kevesen tudják róla, hogy sokáig profi teniszezőnek készült.
Egyedül, párban, gyerekekkel
16 éves koráig versenyszerűen teniszezett Lovas Rozi, aki gyerekként közel lakott a városmajori teniszpályához, és mivel látszott, hogy nagyon sportos lány, kipróbálta a teniszt, és aztán a BSE versenyzője lett. „Belenevelődtem abba, hogy a rendszeres edzés része az életemnek. Most is szakítok rá időt heti három-négy alkalommal. Az utóbbi időben újra rendszeresen játszom a régi teniszedzőmmel, de emellett szoktam konditerembe is járni, a szabadban futni, saját testsúlyos edzéseket végezni, jógázni és úszni is. Van, amikor a mozgás abszolút énidő számomra, és egyedül vagyok, máskor a férjemmel közös program, de olyan is van, hogy a gyerekek is ott sertepertélnek közben körülöttem. Persze előfordul, hogy csak azután tudok időt szakítani mozgásra, hogy már őket lefektettem. Szóval ebben is van egyfajta változatosság.”
Miért hagyta abba a versenyzést?
Rozi 16 évesen döntött úgy, hogy felhagy a teniszezéssel, legalábbis ami az egyéni versenyzést illeti. „Nem volt nehéz elengedni, mert úgy éreztem, hogy bár a teniszt szeretem, a versenyszituációkban mégsem érzem jól magam. Nem szerettem azokat a helyzeteket, közben pedig jöttek a sérülések is, amikről szintén azt gondoltam: ezek is azt jelzik, nem ez az én utam – emlékszik vissza a színésznő. – Ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban kezdett kikristályosodni bennem, hogy én valójában színésznő szeretnék lenni. Ráadásul maga az átmenet nem is volt annyira éles, mert bár az önálló versenyzést abbahagytam, a csapattal még egy ideig folytattam. Az egyetem mellett is visszajártam játszani, szóval minden szépen lassan történt.”
„Nem kínzom magam”
Szokták mondani, az anyukáknak mindenre és mindenkire jut idejük, csak magukra nem. Vajon Rozinak a forgatások, színházi próbák, előadások és persze az anyai teendők mellett hogyan van ideje és energiája mozgásra? „Szerintem azért jól el lehet bújni a kifogások mögé. Persze minden élethelyzet más, de tapasztalatom szerint igaz a közhely: mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Ehhez fontos tudatosítani, hogy ’saját magamért, a saját testemért, a saját egészségemért én vagyok a felelős.’ Magunknak kell azt mondani: nincs kifogás, irány sportolni! Nekem ahhoz, hogy az élet más területein jól tudjak teljesíteni, szükségem van arra, hogy fizikálisan is jól érezzem magam, ehhez pedig elengedhetetlen a rendszeres mozgás. De ettől még nem kínzom magam. Hiába tervezek el egy hosszabb futást, ha úgy érzem, ott és akkor nem bírom már tovább, abbahagyom. Alkalmanként változik az ember teljesítőképessége, és ezt el kell fogadni. Fontos, hogy a mozgás örömforrás maradjon, ne pedig az önkínzás eszköze. Sosem szabad túlfeszíteni a húrt. Ezen keresztül egyébként egyfajta önismeretre is tanít mindannyiunkat, engem is arra tanított.”
Csak magunkért csináljuk!
A fitt életnek persze a táplálkozás is a része. „Az egészséges étkezés utáni alapvető igényt is a családomból szívtam magamba. Egészséges konyhán nőttem fel, még akkor is, ha ez csak félig-meddig volt tudatos. Abban, hogy én egyre tudatosabb vagyok ezen a téren, nagy szerepe van annak, hogy nemrégiben elvégeztem egy health coach képzést. Ennek egyik alapelve, hogy az egészségünk négy pillérből tevődik össze: táplálkozás, mozgás, életvitel, mentalitás. Ez utóbbihoz tartozik az is, hogy saját magamért mozgok, étkezem egészségesen. Nagyon fontos, hogy ne más miatt akarjunk egészségesek lenni, hanem elsősorban magunk miatt. Rég rossz, ha valaki más kedvéért akarunk soványak, sportosak, fittek lenni – hangsúlyozza Rozi. – Én is úgy éreztem, hogy tennem kell a saját testi és lelki egészségemért, és amióta édesanya vagyok, természetesen ez a fajta felelősségérzet csak megszázszorozódott. Már nemcsak magam miatt érdekel, hogy mi kerül az asztalra, hanem a kicsik miatt is.”
Fociban is otthon van
A Gólkirályság Szabó Tónijaként egy férfi futballcsapatot edz. Ki hinné, de ehhez a sporthoz is van köze! „Gyerekkoromban én magam is sokat fociztam, a suliban és a családdal is. Meg persze mindig néztük a világversenyeket. Szóval a futball része volt az életemnek – meséli Rozi. – A forgatások természetesen önmagukban jelentős fizikai és mentális igénybevételt jelentenek, így nagy szerencse, hogy van sportmúltam, és nem estem össze egy futó- vagy fociedzés forgatása alatt.”
Tudatosabb lett
De hogyan lett okleveles egészségügyi szakember? „Amikor újra elkezdtünk teniszezni a régi edzőmmel, kiderült, hogy ő egy health coach képzésen oktató. Én éppen azon gondolkodtam, hogy a pörgős, rendszertelen életem mellett valahogy vissza kellene találnom egy harmonikusabb állapothoz, és tudatosabban foglalkoznom az egészségemmel. Azt éreztem, hogy valahogy meg kell fognom a grabancát a dolgoknak, és nem hagyni, hogy a saját életem feletti irányítás kicsússzon a kezemből – magyarázza a színésznő. – Így ez a lehetőség éppen kapóra jött. Ráadásul pont egy olyan időszakom következett, amibe bele is fért, hogy elvégezzem a tanfolyamot. Az egész oktatási folyamat elképesztő élmény volt, és tényleg azt érzem: sokkal tudatosabban állok az egészség témaköréhez, mint előtte.”
Kiemelt képek: RTL, Archív