Angéla remekül főz. A konyha királynője. A nap bármelyik órájában, éjjel-nappal képes a csodára. Tudta ezt róla Törőcsik Mari és Garas Dezső is, dicsérték is számtalanszor… Például a káposztás cvekedlijét. Bodrogi Gyula mindent örömmel és jóízűen fogyaszt, ami otthon várja. Igazi mesterszakács ő is, de már csak vidéki főzőversenyeken veszi kezébe a fakanalat. „Itthon én főzök – magyarázza Angéla. – Ez az én terepem. Gyuszikám, az én drága Napsugaram legfeljebb felvágja a húst. Mindent megtanultam tőle, amit meg akartam tanulni. Én nagyon gyors ember vagyok. Pucolom, aprítom, dobom. Gyuszika meg úgy elvan magának. Tesz-vesz, a bicskáját élesítgeti, öt edény elöl, hat megy vissza a helyére. Én azalatt kigondolom, hogy mit és hogyan, és már teszem is fel. Mire ő kettőt fordul, én már el is mosogattam.” A vadhús az igazi sláger náluk. „Kivétel a nyúl. Ő meg én valahogy nem szimpatizálunk. Gyuszikám nem is hoz soha. Az őzhúst nagyon bírom, meg a disznaját. A vaddisznó színtiszta húsát. A fácánt is, csak az picurka, és nagyon száraz a húsa. Mire kiveszem a levesből, hogy megsüssem valamilyen formában, már csak egy kis gombócka marad belőle. Fűszerezve, töltelékkel, káposztával szeretjük. Vadászni is elkísérem néha az én Napsugaramat. Kukkolok mellette. Keresem a vadat. Az meg hol jön, hol nem jön. Ha meglátom, kiabálok. Ötszáz méterre simán ellátok. Megőrülök az izgalomtól. Imádom a természetet. Nem érdekel, hogy hajnali fél négykor kelünk, csak mehessek! A sötétben sokszor azt sem tudom, hol vagyok, de ahogy jön fel a nap… Nekem az maga a gyönyörűség. A puskától nagyon félek. Azt még itthon sem veszem a kezembe. Már amikor Gyuszi nyúl érte, kiabálok, hogy ’tokban van?’”
Most éppen kocsonya kerül az asztalra. Természetesen ezt is Angéla főzte. Fogy is rendesen. Reggel is, este is. „Megjön az én csillagom a színházból, én itt ülök a kanapén, a vacsora fel van tálalva, de ha azt mondja az én szerelmem, hogy croissant-ra van gusztusa, azonnal ugrok. Nem nézek az órára, már megyek is a konyhába. Akkor indulok aludni, amikor ő már jóízűen falatozik. Csak morzsázzon, nem érdekel. ’Majd holnap feltakarítom’, mondom, de azzal a lendülettel már jövök is vissza a kézi porszívóval.”
Közös kedvencük a sült húsleves, nevezhetjük ezt a ház specialitásának is. Angéla találmánya. „Senki nem érti, mi ez – mondja kacagva. – Sült húsból leves? Nem! Annál sokkal egyszerűbb. Cserépedény kell hozzá. Legalulra mennek a káposztalevelek, arra a felaprított zöldség és a fűszer, utána a feldarabolt csirke, majd ismét sárgarépa, zeller, petrezselyem, paprika, paradicsom, fűszer, a tetejére még egy adag hús. Mindezt felöntöm vízzel úgy, hogy ellepje, és befedem káposztalevéllel. Így megy be aztán a kemencébe. Onnantól kezdve két órán át fő. Hogy miért sült húsleves? Mert a zsír, amit a hús enged, nem tud elpárologni. Megfogja a káposzta. Ott áll meg alatta. Közben a káposzta is ropogósra sül. Megsúgom: én egy korty whiskyt is öntök rá, amitől még finomabb íze lesz. Kérdezi is Gyuszikám: ’Te olyan jól főzöl, miért nem írunk mi szakácskönyvet?’ Megmondom, miért nem. Azért, mert mindent a saját szájízünk szerint csinálok.” Náluk a pörkölt is gyakori, de ha vadból készül, két óra biztosan kell neki. „Rohadt egy vad a vad, de már nem tud kifogni rajtam. Előbb felteszem húsleveslében, elkezdem főzni, az idő alatt megcsinálom a pörköltalapot, és arra teszem aztán a húst. Így hamarabb megpuhul, és nem kozmál le semmi. Cseles vagyok. Kicsit előfőzöm. Velem nem tud kiszúrni sem az őz, sem a disznaja!
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
