Udvarias és humoros, nem mellesleg kiváló színész, a válása óta mégsem sikerült hosszú távra megállapodnia. Lazán kezeli az elé gördülő akadályokat, noha egy pillanatig sem tagadja, hogy a markáns külső érzékeny belsőt rejt, és vágyik a családi tűzhely melegére.
Kritikus a hatodik hónap
Bararás Kiss Zoltán időbeosztása meglehetősen sűrű. Szerencsére bőven van munkája, ráadásul Szerednyey Bélával közös vitorláshajója is a napokban kerül vízre a téli pihenőt követően, így ha akad pár szabad órája, akkor máris a Balaton felé veszi irányt. Imád a hullámokon ringatózni, de az élmény még jobb lenne, ha meg tudná osztani valakivel. „Az ismerkedéssel nincs gondom, a problémák menet közben jönnek. Hiába vagyok szerelmes, ha egyszer elpattan bennem valami, akkor mindennek vége. Általában hat hónap után ismerem meg a másiknak egy olyan oldalát, ami eltör bennem valamit. Vagy épp ő nem táplál irántam olyan érzelmeket, mint én iránta, és jön a következő mondat: Nem akarnak megbántani, de… Na ezt nehéz túlélni” – nyílik meg őszintén Zoltán, bár hozzáteszi, a kapcsolat ezen a ponton véget ér, a barátság azonban nem. Minden exével igyekszik jó viszonyt ápolni.
Legfontosabb a kisugárzás
A művész azon kevesek közé tartozik, aki meri vállalni, hogy maga mögött hagyva a színpadi csillogást, pontosan ugyanolyan nehézségekkel küzd, mint civil férfitársai. Ezért osztja meg olvasóinkkal a saját tapasztalatait. Az élet, hogy stílusosak legyünk, nála is a megszokott szövegkönyv szerint indult. Megnősült, megszületett a ma már tizenkilenc éves ifjúvá cseperedett Zétény, aki az édesapa büszkesége, aztán idővel a házassága zátonyra futott. „Miután elváltam, a fiam az édesanyjával maradt. Igyekeztem sok időt vele tölteni. Illedelmes, talpraesett férfi lett. Minden helyzetben megállja a helyét az életben, és mint gyerekként, most is elfogadja a társaimat, ahogy én is az ő választottját” – áradozik gyermekéről az apa. Sok év eltelt a válása óta, azóta mégsem találja a hozzáillő társat. „Nincs nőideálom. Lehet szőke, barna, fekete, rövid vagy hosszú hajú, magas vagy alacsony. Nem ez a lényeg, hanem a szellemi és szexuális kisugárzása, a személyisége. Valamivel meg kell fognia” – meséli.
Civil társat szeretne
És ha ez sikerül, a színészen a sor. „A klasszikus férfi kategóriába tartozom, a barátaim szerint túlzóan is. Kinyitom az ajtót a hölgyeknek, fizetek, ahol kell, és jó programokat szervezek. A színészet miatt rögtön adott egy sor színházi előadás, udvarlás szempontjából más előnye nincs a foglalkozásomnak.” Bár bizonyosan lenne rá lehetőség, a szakmabeli hölgyeket messziről kerüli.Azt mondja, egy szakítás után kényelmetlen lenne egymásba botlaniuk a színházban, a munkahely az munkahely. Zoltán arra is ráébredt, az őszinteség alapkő egy kapcsolatban, így nem árul zsákbamacskát. „Nem nősülök, és nem szeretnék gyereket. Ha ezt elfogadják, jó, ha nem, akkor ennyi volt. Nyitott kártyalapokkal játszom, a korrektség nagyon fontos.” Hiába a sokévnyi tapasztalat, a leggyakoribb buktatóba ő is belefutott már néhányszor az első randin, vagyis amikor a partnerre nem úgy nézett ki, mint a számára megküldött fotókon. Ilyenkor azonnal menekülőre fogta. „Ötvenhárom éves vagyok. Én is vágyom a kiegyensúlyozott magánéletre, arra, hogy hosszú távon lehorgonyozhassak valaki mellett. A szerelem néha fáj, hisszük, hogy jó lesz, aztán másképp alakul, de még mindig hiszek benne.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
