Nyolc évtized – tele örömmel, bánattal, sikerrel, kudarccal, olykor megugorhatatlannak tűnő akadályokkal, de főleg sok-sok szeretettel. „Van mire visszatekinteni” – mondja szerényen Balázs Péter, amikor a közelmúltbeli nyolcvanegyedik születésnapja alkalmából gratuláltunk neki, és arról kérdeztük, hogyan ünnepelt.
Férfiuralom van a családban
„Nagyon kellemesen telt, az egész család összejött. Itt volt a lányom, a fiam, a menyem, a négy fiúunokám, Domi, Félix, Vilmos és Fülöp. Fiúuralom van nálunk, csak már nem én uralkodom. Sztorizgattunk. A feleségemmel olyan történeteket meséltünk nekik, amelyeket még nem hallottak, vagy legalábbis nem így, mert ugye a sztorik idővel átalakulnak…Az unokáink tágra nyílt szemekkel hallgattak minket – mondja csillogó tekintettel. A Kossuth-díjas színművész elégedetten utazgat a múltba. – Nem tudnám megmondani, mely életkor, évtized volt a legjobb. Szerencsére van választási lehetőségem, de valójában mindegyik csodálatos volt. Amikor az ember a legszebb korban van, akkor is lehetnek gikszerek az életben. Az biztos, az én eddigi életem inkább jó volt, mint nem. Csillával rengeteg élményt szereztünk. Beléptünk a házasságunk ötvenhetedik évébe, valójában azonban hatvannégy éve szeretjük és tiszteljük egymást.” A színművész és Csilla ugyanis még a gimnázium évei alatt találtak egymásra, és komolyan vették házassági esküjüket, jóban-rosszban kitartanak a másik mellett.
Tisztelik a hagyományokat
A házaspár Budaliget egy csendes kis utcájában éli mindennapjait, ott ülték meg a színművész születésnapját, és a családi húsvéti ünnepségnek is ez a ház ad otthont. „Bárhol jártunk a világban Csillával, mindig vásároltunk festett kis tojáskákat, körülbelül száznegyven darab gyűlt eddig össze. Húsvét közeledtével örömmel vesszük elő a tojásokat rejtő dobozokat, és állítjuk fel a tojásfánkat – meséli Péter. Régen a gyermekeik, manapság az unokák kutatják lelkesen a kertben elrejtett csokis finomságokat. – A korosztályombeli hölgyeihez természetesen elmegyek most is itt a környéken locsolkodni” – árulja el húsvéti terveit a színművész, majd Csilla veszi át a szót. „A nagyböjtöt már nem tartjuk olyan szigorúan, mint régen, de azért próbálunk odafigyelni a hagyományokra, és sosem maradhat ki, hogy feltámadáskor elmenjünk a családunkkal a templomba.” A ház asszonya egy kedves régi emlékkel folytatja. „Mindig uszkár kutyánk volt. Most Fáni van velünk, előtte Bonifácunk volt. Ő egy apró testű, nagyon kényes gyomrú kiskutya volt. Megfőztük a húsvéti sonkát, amit kitettünk hűlni. Bonifác beült a sonka alá, és sírt. A szemével mintha azt mondta volna: ’Jaj, ha én ebből ehetnék.’”
Humor nélkül nem megy
A húsvéti ünnepek után a házaspár élete visszatér a megszokott kerékvágásba. Péter 2021-ig, azaz hetvennyolc éves koráig igazgatta a szolnoki Szigligeti Színházat, ami után még egy rendezést vállalt a Veszprémi Petőfi Színházban, és csak ezt követően adta át magát a nyugdíjas éveknek. „Ő akkor lett igazgató, amikor mások nyugdíjba mennek. Ráfért már a pihenés, hisz húszéves kora óta dolgozott. Sokszor volt távol tőlünk, viszont tudomásul kell venni, hogy kihez megy hozzá az ember lánya, és az se hátrány, ha az ember szereti a másikat. Nem mondhattam neki, hogy este nyolcra érjen haza, hisz akkor épp a színpadon állt – hangzik a türelmes feleség vallomása, aki a mindennapjaikról is mesél. – Egyhangúan telnek olvasgatással, zenehallgatással, kis sétával, Fáni rosszalkodásaival és humorral, ami nagyon fontos. A mi korunkban ez persze már inkább akasztófahumor. Kinevetjük a korunkat és saját magunkat, mert bizony a minket körülvevő tárgyak között akadnak gonoszak… Leesnek, eltűnnek, és ez szórakoztató szituációkat teremt. A korunkkal kapcsolatban elszemtelenedtünk. Amikor az első unokánk, a ma tizenhat éves Domi megszületett, csak azt kértük, hadd érjük meg, amíg elindul, aztán beszél, iskolába megy. Most már szeretnénk látni az unokáinkat az egyetemen, vagy épp megnősülni. Mondom, elszemtelenedtünk…”
Kiemelt képek: Archív, Olajos Piroska/fotocentral.hu
