A mi kis falunkban sokat nevethetünk Nagy Sándoron, hiszen zseniális humorral formálja meg a pajkaréti rendőr szerepét. A vidéki életről bőven vannak tapasztalatai, hiszen egy kisközségben nőtt fel.
Ufó Józsi létezik
A népszerű színész Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéből származik. „Kisvárdán születtem, és Fényeslitkén nőttem fel. Igazi vidéki gyerek voltam, aki egy évben egy kiló koszt megevett, aki szurtosan ment haza, aki mosatlanul ette a kertből a gyümölcsöt. Hol a szomszédban fociztunk, hol az utcán, és imádtam lemenni a Tisza partjára. Voltam kisdobos, úttörő azonban már nem. Gimnáziumba Kisvárdára jártam, éppen nemrég volt a 25 éves érettségi találkozónk – meséli a színész. – Azokat a vidéki figurákat, akiket a sorozat is felvonultat, jól ismerem. Bármennyire szélsőségesnek is tűnnek, ezek létező karakterek, és hasonló beceneveket is adnak nekik falun. Emlékszem például, hogy nálunk gyerekkoromban volt egy falubeli férfi, akit Ufó Józsinak hívtak, mert állítólag találkozott földönkívüliekkel. Érdekes egyébként, hogy világéletemben utáltam szerepelni, az viszont kiderült, hogy a zenében meg tudok nyílni, így kezdtem el zenélni, énekelni, vendéglátózni. Aztán tagja lettem a Doktorok Színtársulatnak, ahol előbb kisebb, később már nagyobb szerepeket is kaptam. Nálam az éneklés és a színház összefonódott. Aztán 18 évesen felvettek Toldy Mária énekiskolájába, és felköltöztem Budapestre.”
Menekült a kollégiumból
Sanyinak idő kellett, amíg fel tudta venni a fővárosi ritmust. „Egy hónapig a Kós Károly Kollégiumban laktam, ahol a kínok kínját éltem meg. Nehéz volt elszakadni otthonról, én korábban a szülői háztól 10 perc alatt ott voltam vonattal Kisvárdán az iskolában. Szörnyű volt az első hónap. Aztán volt egy osztálytársam, aki megkeresett, hogy hárman albérletben laknak Zuglóban, és keresnek még egy lakótársat. Boldogan költöztem hozzájuk, és két és fél évig laktunk ott együtt. Erről az időszakról viszont már szép emlékeket őrzök – mondja a színész. – Persze a vidéki élet után azért elsőre furcsa és ijesztő volt a nagyváros, de szépen lassan hozzászoktam. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd vezetni fogok a fővárosban, az elsőre nagyon rémisztőnek tűnt. Meg hát hoztam magammal egyfajta vidéki naivitást. Engem úgy neveltek, hogy mindenkivel jóban kell lenni, mindenkit szeretni kell. Aztán jöttek a csalók, a csalódások emberekben, és szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy nem tudok és nem is akarok mindenkit szeretni. Az alázatot szintén vidékről hozom magammal, és azt hiszem, a mai napig nem változtam ezen a téren. Alázattal állok a munkához, és tisztelettel fordulok más emberekhez.”
A tengerhez vágyik
A különböző színházi próbák és előadások, illetve forgatások között Sanyinak nehéz önmagára is időt szakítania. „Már most készülök rá, hogy idén eljuthassak a tengerhez. Ez 3-4 éve nem sikerült. Szeretem a Balatont. Két barátommal vettünk együtt egy vitorlást, de jó lenne kicsit kiszakadni, és beiktatni egy hosszabb külföldi pihenést. Hogy ez létrejöhessen, azt nekem már most, februárban el kell kezdeni szervezni, különben az egész nyarat betáblázzák a színházak, ahol játszom. Előre jeleztem, hogy augusztusban nem leszek három hétig, és persze volt, aki ezt sajnálkozva fogadta, de úgy érzem, idén már muszáj időt szakítanom a valódi pihenésre – mondja a színész, aki azért addig sem pihen. – Nemrég mutattuk be Csehov Három nővérét Kecskeméten, volt Valentin-napi koncertünk Serbán Attilával és Mahó Andival, a Játékszínben is kezdek próbálni egy új darabot Hernádi Judittal, és készülök a Szécsi Pál-emlékkoncertre is. Szóval azt hiszem, meg fogom érdemelni az augusztusi pihenést, ha egyszer végre eljutok odáig.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
