Honnan ez a nem éppen hétköznapi keresztnév, Alajos?
Lojzi: Fogalmam sincs, egy biztos, nem voltak túl kreatívak a szüleim. A bátyámat Németh Gábor Alajosnak, engem pedig Németh Alajos Ágostonnak hívnak. És van egy nővérünk is. Az édesanyám tanár, édesapám jogász volt, de engedték, hogy a gyerekeik letérjenek a polgári foglalkozások útjáról, mind a hárman zenészek lettünk. Gábor dobos, Lujza Zeneakadémiát végzett, éneket tanít, nagyon sok világsztár van a tanítványai között.
Kortársai közül sokan disszidáltak a 70-es években. Miért nem ment el velük?
Lojzi: Én fiatalon úgymond sztár voltam, tizenkilenc sem voltam, amikor a hetvenes évek egyik legjelentősebb jazz-rock zenekarában, az Interbrassban már Szabó Gábor és Berki Tamás mellett gitároztam. Ennek köszönhettem, hogy Török Ádám meghívott a Minibe játszani. Ádám nyolc hónapja ment el, halálig a legjobb barátok voltunk… A disszidálásról csak annyit, bár itthon maradtam, gyűlöltem a diktatúrát, dühített, hogy nem utazhattunk, hogy folyamatosan lehallgattak, az aljas besúgóhálózatot, a sötét, műveletlen, tanulatlan elvtársakat, hogy sokan közülük úgy kaptak hatalmat, hogy semmi tanulmányuk, képesítésük nem volt hozzá. Mehettem volna bárhova a világon, vágytam is rá, és bár jól beszélek angolul, csak az anyanyelvemen tudom jól kifejezni magam. Szerintem a magyar nyelvben olyan erő, kulturális összekapcsolódás van, ami engem egész életemben jó érzéssel tölt el.
Tizenéves kora óta a zenéről szól az élete, de foglalkozik ezotériával is. Ez honnan jött?
Lojzi: 1976-ban a Minivel Lengyelországban turnéztunk. Olyan rosszul lettem, hogy nem sok hiányzott, hogy nejlonzacskóban hozzanak haza. Bevittek az újpesti kórház idegosztályára, összevissza vizsgáltak, lumbálni akartak, az agyamat festeni, sokkolni. Az anyámnak azt mondták, szklerózis multiplexem van, és már csak három évem van hátra, szegény ott sírdogált az ágyamnál. Elegem lett az egészből, egyik éjszaka kiszöktem a kórházból, mert hallottam, hogy az Operaházban van egy nagyon jó magánorvos, aki egyébként a SOTE ideggyógyász-professzora. Felkerestem, ő pedig szinte nem is beszélgetett velem a betegségemről, csak a zenéről. Arról, milyen, amikor zongorázom, mit érzek, amikor leütöm a billentyűket. Aztán adott egy stresszoldó gyógyszert. Egy hónap múlva már annyira jól voltam, hogy a Tabánban harmincezer ember előtt tudtam játszani. Kiderült, túlhajtottam magam. Szóval a betegségem miatt kezdtem ezotériával, jógával foglalkozni, azért, ha bármi még egyszer előfordulna, tudjam magam gyógyítani. Egyébként azóta minden reggelt úgy kezdek, hogy kártyát terítek ki magamnak, mert kíváncsi vagyok, mi vár rám aznap. Csak így tudok beavatkozni a sorsomba. Az a tapasztalatom, hogy ha arra koncentrálok, mit szeretnék elérni, és akivel találkozom, azzal hogyan tudok szeretetben lenni, kompromisszumot kötni, akkor minden sikerül. Birkózás és gyűlölet nélkül. Minden koncert előtt meditálok, elképzelem, hogy zsúfolásig megtelik a nézőtér, nem véletlen, hogy 40 éve szinte mindig telt ház előtt játszik a Bikini. Előfordult, hogy nem volt időm elképzelni, nem is voltak túl sokan.
A Bikini valóban negyven éve sikeres. A magánéletére igaz ugyanez?
Lojzi: Annak ellenére, hogy kétszer váltam el, igen. Az első két feleségem táncosnő volt, nekik fontosabb volt a karrier, mint a család. Az első házasságból nincs gyerek, így könnyebb volt a válás, a másodikból van a lányom, Angéla. Nyolcéves volt, amikor különmentünk az édesanyjával, aki a Honvéd táncegyüttessel járta a világot. Attól kezdve javarészt egyedül neveltem a lányunkat. Tényleg egyedül, mert körön kívül ugyan voltak barátnőim, de körön belül senkit nem engedtem be. Nem volt könnyű, de én így gondoltam jónak és helyesnek, ha nem viszek haza a lányom mellé senkit. Talán az élet igazolta, jól döntöttem, Angéla nagyon klassz lány, okos, tehetséges. Franciaországban tanult, több diplomája van, ma már a legfontosabb feladata a két gyereke, a két unokám.
Hogy ismerte meg a harmadik feleségét?
Lojzi: Egy Bikini-koncerten. Lenéztem a színpadról, és ott állt a tömegben egy lány. Ahogy viselkedett, ahogy mozgott, ahogy énekelte a dalokat, ott helyben beleszerettem. Leugrottam a színpadról, és azon nyomban megkértem a kezét. Életem legjobb döntése volt. Kati erdélyi, székely lány, húsz évvel fiatalabb nálam, de a fiatalsága olyan bölcsességgel, tudással, tapasztalattal párosul, amit sok idősebb megirigyelhetne. Nagy szerelemben, szeretetben, boldogságban élünk, amit bearanyoz a ma már öt és fél éves kisfiunk, Nimród.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
