Immáron három hete, hogy Győrfi Manó fenekestül felforgatta az Országos Mentőszolgálat szóvivőjének életét. A napok azóta az új jövevény körül forognak. Egyelőre az összeszokás fázisában tartanak, ami annyit tesz: a kihívásokat napról napra teljesítik, a jövőt azonban még elképzelni sem tudják.
„Hűséges társunk lesz”
Az egész család féltőn óvta, dédelgette Manót, amikor fotósorozatot készítettünk a legifjabb Győrfiről, aki pajkosságával és vékony hangjával valóban nagyon édes kutyakölyök. „Ő életem első kutyája. Sosem gondoltam volna, hogy valaha lesz kutyám. Sokáig szinglitípus voltam, nem terveztem sem nagy családot, sem kutyát, de már tudom, mindezek mennyire jó dolgok. Az évek során megváltozott az értékrendem, a régi ismerőseim is csodálkoznak, mennyire megváltoztam. Ráébredtem, hogy a szeretet az a fizetőeszköz, ami nem fogy, ha költöd, inkább utántöltődik – vall érzéseiről Győrfi Pál. – Manó egy tizenegy hetes kis tündér, és már most tudom, hogy hűséges társunk lesz. Vele együtt már tízen élünk az óbudai lakásunkban. A feleségem, a három gyermekünk, a nyuszink, a három görög teknősünk és Manó, akinek első számú gazdája Ádám fiam lett.” A szóvivő hozzáteszi, hogy a jövevényt pár napos tréning után vehették át a tenyésztőtől, így a kicsi vezényszóra már tud ülni, pacsit adni, és figyel az utasításokra.
Az ígéret szép szó…
Győrfiék otthona kemény harcok színtere volt, mire Manó beköltözhetett hozzájuk. Pali így emlékszik az előzményekre. „A gyerekeim szerintem nagyjából a születésük óta kérleltek, nagyon vágytak kutyára, de eddig csak kompromisszumokra voltam hajlandó. Először lett egy törpenyulunk, utána három görög teknősünk. Ők viszont nem pótolták a kutya iránti vágyukat. A feleségem pedig abszolút melléjük állt, és mindig azzal érvelt, a mi családunkban annyi szeretet van, hogy abból egy kutyának is jutna. 2023 elején újabb rohamot indítottak ellenem, és egy gyenge pillanatomban megígértem, idén lesz kutyusunk. Az év elröppent, ők pedig emlékeztettek az ígéretemre.” És ez volt az a pont, amikor felgyorsultak az események. Pali először kutyamenhelyeken nézelődött, ám mivel a mentett kutyusoknál a családfa nem visszakövethető, félő volt, olyan eb kerül hozzájuk, akiben vadászvér is van, az pedig a nyuszira nézve végzetes lehetett volna. Így tiszta vérvonalú ebet kerestek, végül a barátságos természetű törpe uszkárra esett a választásuk. „Luna nyuszi kicsit tart még Manótól, de nem lesz gond” – bizakodik.
Új napirend
Az összeszokás folyamatában kapóra jött a téli szünet. „Az első közös napunk otthon telt. Az éjszakát kritikus pontnak tartottuk, de Manó csupán egyszer ébredt fel, Ádám mellett kiválóan aludt. Egyébként az én mellkasomon is nagyon szeret aludni – meséli Pali. A kis kedvenc lassan szobatiszta lesz, a harapdálásról azonban még nem sikerült leszoktatniuk. – A gyerekeim természetesen fűt-fát megígértek, vállalták, hogy minden tevékenységet ők fognak Manó körül végezni. Most még nagy a lelkesedés, meglátjuk, mi lesz később. Az biztos, hogy szükségünk lesz egy kutyás napirendre.” Pali csak sodródik az eseményekkel, fogalma sincs, mi lesz, ha például utazni szeretnének. „Biztos megpróbáljuk majd magunkkal vinni, de a feleségem szerint ez nem mindig tesz jót a kutyának. Jó, de akkor hol lesz addig Manó? – fordul Adrihoz. – Szóval fogalmam sincs a jövőről. Biztosan fájna a szívünk itthon hagyni. Ha ott tartunk, majd elgondolkozunk rajta, mi legyen, addig tanuljuk a kutyás létet. Jelenleg élvezzük a társaságát, ismerkedünk, és meg kell mondanom: nagyon jó így együtt.”
Kiemelt képek és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
