Köztudott, hogy mindketten nagy kártyások, évtizedek óta szenvedélyesen pókereznek. Mikor fertőzte meg önöket a játékszenvedély?
Korda György: Húszéves koromban. Éppen a Fészek Klubban ultiztam, amikor egy kardvívó világbajnok, nevezetesen Meszéna Miklós, megkérdezte tőlem, hogy pókerezem-e. Akkoriban még azt se tudtam, mi az, hogyan játsszák, de ő a fejébe vette, hogy megtanít rá. Így is történt, bár az ötlapos európai pókernek, az úgy nevezett draw-nak semmi köze a texas holdemhez, ami aztán később a szenvedélyem lett, és az életem részévé vált.
Klárika, ha jól tudom, ön már felnőttként, a férje mellett tanult meg kártyázni.
Balázs Klári: Így igaz, és hatalmas ajándék az életemben a póker. Emlékszem, mindig az üvegfal mögül néztem, hallgattam Gyuri és Horvát János közvetítéseit, és tulajdonképpen így tanultam meg a játékszabályokat, lapmagasságokat. Majd amikor János négy évre kiment Kubába, akkor beültettek a helyére, és a férjemmel együtt kommentáltunk. Hatalmas élmény volt! A póker egy pillanat alatt kúszott be az életembe, számomra ez az igazi kikapcsolódás, szórakozás.
Az, hogy kiből milyen játékos válik, minek a függvénye?
K. GY.: Szerintem döntés kérdése. Meg persze habitusé. Egy játékos lehet támadó, vagyis inkább laza, aki nem fél hívni, emelni és belemenni a játszmába, de lehet feszes, óvatos, aki biztosra megy, és csak akkor száll partiba, ha jó lapja van. Persze a legelőnyösebb, ha agresszív, de ez nem összekeverendő a való életben való agresszióval! A pókerasztalnál más szabályok érvényesek, mint az életben. Ott az agresszió egy jó játékstílusra, bátorságra utal, ahogyan blöffölni is ér, sőt szükséges is a kártyában.
Ön milyen játékosnak tartja magát?
K. GY.: Kiismerhetetlennek! (nevet) Egyébként nagyban meghatározza a stílusomat az, hogy kivel ülök szemben. Mondanom sem kell, több tízezer partival, közvetítéssel a hátam mögött elég hamar kiismerem az ellenfelemet. Tudom, hogy miképp jár az agya, mire mi lesz a reakciója. A fiatalok egyébként jellemzően agresszívan játszanak, az idősebbek inkább feszesebbek, és a biztosra mennek, de engem 84 évesen sem lehet sarokba szorítani!
A nők milyen taktikát követnek?
B. K.: Változó, de én inkább feszesnek mondanám magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudok támadólag fellépni, blöffölni és kockáztatni, de utóbbit leginkább csak akkor alkalmazom, ha úgy érzem, nincs más választásom. Eleinte egyébként nem volt jó pókerarcom, nehezemre esett megtanulnom hazudni, de ahogyan az előbb Gyuri is mondta, a pókerben ez elengedhetetlen. Ahogyan a türelem és a kitartás is. Egyébként én magam is többször megtapasztaltam már, hogy a férfiak nem veszik komolyan a pókerasztalnál a nőket, de ez csak az előnyünkre válik, mert onnantól mi vagyunk nyerő pozícióban. Alapszabály, hogy sosem szabad lebecsülnünk az ellenfelünket.
Kettesben heads-upot szoktak játszani?
B. K.: A legritkább esetben. Ha mindketten partiban vagyunk, akkor nincs kegyelem, éppen ezért nem is szeretünk egy asztalhoz ülni. Egyébként hiszem, hogy parti közben mutatkozik meg az ember igazi jelleme. Például nagyon sok minden kiderül abból, hogy mire hogy reagál, mennyire higgadt vagy éppenséggel indulatos a játékos. De talán éppen ez különbözteti meg a profit az amatőrtől.
Utólag, az adott parti végeztével szokott még a játékán merengeni, vagy ami elmúlt, azzal nem foglalkozik?
B. K.: Nem szoktam rágódni azon, hogy vajon jól tettem-e, hogy eldobtam a lapomat. Hova tovább, olyannyira nem, hogy arra sem emlékszem, két perccel azelőtt mi volt a kezemben. Persze tudom, vannak olyan játékosok, akik az asztalt csapkodva háborognak és üvöltenek, hogy miért engedte el a lapját, de én egyáltalán nem ilyen vagyok. A múlttal sosem foglalkozom, mindig csak előre nézek!
Volt, hogy hajba kaptak a férjével kártyázás közben?
B. K.: Soha nem vesztünk még össze a póker miatt, sőt! Inkább összekovácsol minket ez a közös szórakozás, szenvedély.
Pedig a mondás szerint, aki szerencsés a kártyában, az szerencsétlen a szerelemben. Kész mázli, hogy önöknek mindkettő megadatott…
K. Gy.: Ránk ez abszolút nem igaz. Klárikával a kártyában és a szerelemben is szerencsések vagyunk. Tényleg mázlista vagyok, hogy 43 éve ő a szerelmem, a társam. Egyébként, ha már a mondásoknál tartunk, akkor az viszont tényleg helytálló, hogy aki boldog öregkorra vágyik, tanuljon meg kártyázni!
Visszatérve a pókerre… Egy korábbi nyilatkozatában az mondta, hogy külföldön sokkal agresszívabban játszik. Olyankor nincs kegyelem, és nem érdekli, hogy egy olajmágnás vagy egy milliárdos gyémántkereskedő az ellenfele. Ez most is így van?
K. GY.: Nem! Nagyon fiatal lehettem, amikor ezt nyilatkoztam, mert már régóta nem ilyen szellemben ülök az asztalhoz. Ha külföldön kártyázom, akkor is inkább kisebb tétben és sokkal óvatosabban, megfontoltabban játszom. Gondolom, ez a korommal lehet összefüggésben. Most már észnél kell lenni, különben sokat veszíthet az ember, bukni pedig sosem szerettem.
Volt, hogy hatalmas összeget veszített?
K. GY.: Akkorát sosem, hogy az megingassa a családi költségvetést. Inkább nyerő típus vagyok, de azért egy családi házat még én sem vettem a nyereségből…
Pedig azt olvastam, hogy a Monte Carló-i kaszinó legalább négy-öt fürdőszobájukat megépítette a hajdani szállodájukban.
K. GY: Dehogy, ezt csak viccből mondtam. Ilyen nagy kifizetésekről nem tudok beszámolni, de mondom, ma már egyébként is legfeljebb a barátaimmal aprópénzben játszom, Amerikában pedig már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára.
Mire a legbüszkébb a pókerkarriere során?
K. GY.: A 22 éve tartó kommentálásomra. Arra, hogy azt teli szenvedéllyel, érdekesen és szórakoztatóan teszem, mindamellett, hogy sokakat tettem súlyos milliárdossá. Mert igen, ahogyan annak idején Klárika is, úgy ezrek tanultak meg a kommentálásom alapján játszani és profivá válni. Sosem felejtem el, amikor az egyik angol promóternek megmutatták a felvételemet, és azt mondta: „Bár egy szót sem értek magyarul, de nem tudtam elmozdulni a képernyő elől. Ilyen érdekes kommentálást még a világon nem láttam.” Ennél nagyobb elismerést szerintem senki nem kívánhatna. Erre tényleg nagyon büszke vagyok!
Befejező gondolatként: mi a véleményük a sokakat megosztó kérdésről, a póker szerencsejáték vagy sport?
B. K.: Sport! Aki nem hiszi, üljön be egy többnapos versenyre, és garantáltan úgy fog kijönni a teremből akár csak pár óra elteltével is, mint aki lefutotta a maratont. Legalábbis fejben egészen biztosan. A póker intenzív agytorna!
K. GY.: Nem kérdés: az utóbbi. A póker ugyanis a sport minden kritériumának megfelel. Jó állóképesség, kombinációs készség, tolerancia, türelem kell hozzá. Fitten és fiatalon tartja az embert. Úgyhogy ha valamit, egyet biztosan megtanultam a pókernek köszönhetően: aki ezt a sportot űzi, az egészen biztosan nem Alzheimer-kórban fog meghalni! (nevet)
A Korda házaspárról a kiemelt kép a MediaMarkt kampányfotózásán készült.
