Köllő Babett: „A férjem és a lányom segítsége nélkül már biztosan becsavarodtam volna”

Máig szeretettel gondol vissza gyermekkora karácsonyaira Köllő Babett, noha úgy véli, akkoriban még nem volt akkora csinnadratta az ünnepek körül, mint manapság. „December 24-én reggel közösen feldíszítettük a fát, fűztük-kötöztük a szaloncukrot, majd megajándékoztuk egymást valami aprósággal, és alig vártuk, hogy kimehessünk szánkózni a frissen hullott hóba. Nagyjából ennyiben merült ki az ünneplés, de pont attól volt meghitt és bensőséges, hogy nem volt körülötte nagy felhajtás. Nagyokat beszélgettünk, nevettünk, társasjátékoztunk, és egymással foglalkoztunk. Ma már azonban sokszor egészen másról szólnak az ünnepek – magyarázza az édesanya, aki később aztán a kislányának, Millának is igyekezett varázslatos karácsonyokat teremteni. – Sokáig Bonyhádon, a szüleimnél töltöttük a szentestét, majd karácsonykor egyik rokonságtól a másikig utaztunk. Egy idő után azonban rájöttünk, nem annyira jó ez a népvándorlás, úgyhogy mindenkit összetrombitáltunk, és eleinte anyósom látott vendégül mindannyiunkat, majd áttettük a bázist hozzánk, és azóta a Szabó–Köllő rezidencián ünneplünk a szűk harmincfős családdal.”

András felelős a bevásárlásért

Babett kifejezetten ügyel arra, hogy a karácsony ne a drága ajándékokról, az anyagi javak halmozásáról és a külsőségekről szóljon, a hangulatos dekoráció és a többfogásos ínycsiklandó menüsor azonban náluk sem maradhat el. „Milla gyakorlatilag már októberben feldíszítette az egész házat, sőt a szobájába már a saját karácsonyfáját is felállította még novemberben – mondja nevetve Babett. – Igen, van egy saját kis fája, amit egymaga szokott díszítgetni, és az alá pakolja az ajándékait, amivel a családtagokat és a barátait lepi meg. Persze én sem maradok segítség nélkül, sőt! András a bevásárlásfelelős. Ő szokta mindig beszerezni az ünnepi menühöz az alapanyagokat. Imád piacra járni, nézelődni, válogatni, úgyhogy a pénzköltés már évek óta az ő reszortja – meséli jókedvűen a feleség. – Persze én sem vagyok rossz benne. Az ajándékokat ugyanis természetesen én szoktam beszerezni, míg a fadíszítés igazi anya-lánya program. Az ünnepi menüsorért általában egymagam felelek, de van, hogy a férjem a kezem alá dolgozik, hisz nem egyszerű harminc főt jóllakatni. Általában két és fél napba telik, míg mindennel elkészülök, szoktam készíteni halászlevet, húslevest, kacsasültet, füstölt libacombot és -mellet, valamint a sütemények sem maradhatnak el. Zserbót és mézeskalácsot is sütök, a bejglit viszont nem merem bevállalni, azt készen rendelem.”

A felmentő sereg

Teendője bőven akad az ünnepek alatt is, ám így is élvezi minden pillanatát a karácsonynak. Egyvalamit leszámítva! „A másnapot – mondja nevetve. – Pontosabban a takarítást! Nem kívánom senkinek, ami a nagy családi összejövetel után szokott fogadni. Mintha bombát robbantottak volna, pedig nem szoktuk szétrúgni a ház oldalát. Volt már, hogy elsírtam magam a látványtól, ami fogadott. Az a temérdek mosatlan edény és a rendetlenség… A férjem és a lányom segítsége nélkül már biztosan becsavarodtam volna, de szerencsére kérni sem kell őket, mert mindig mindenből kiveszik a részüket. Igazi csapatmunka, de ezt másképp nem is lehetne csinálni.”

Kiemelt képek és fotók: Archív