Talán még ma is sokaknak szokatlan ez a fajta nyíltság és szabadság, amit Járai Máté és felesége, Járai Kíra képviselnek. Sokan kritizálták is őket az elmúlt években, ők azonban 24 éve jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, amit valljuk be, igen kevesen mondhatnak el magukról.
Alig várják. hogy menjenek
Hiába a sok év, a nagy szabadság, igazából ma is kettesben szeretnek lenni a legjobban. A kis horányi nyaralójuk az egyik székhelyüket. „A házikót még Kíra édesapja építette a saját, két kezével. Kíra az egész gyerekkorát ott töltötte, de amikor a szülei elváltak, eladták a nyaralót – kezd bele történetbe Máté, akit a feleségéhez hasonlóan szintén sok szép emlék köt a nyaralóhoz. – Emlékszem, a kapcsolatunk kezdetén megvolt a nyaraló, de akkor még nem volt fűtés a házban, így hát közelebb kellett bújni egymáshoz. Ez olyan jól sikerült, hogy 24 éve nem engedtük el egymást – meséli nevetve. Szerelmük hajnalát ott megélve pedig kérdés sem volt Mátéban, hogy amikor 2019-ben jött a lehetőség, hogy visszavásárolhatják a nyaralót, a nagyanyai örökségét erre költse. – Rengetegszer bicikliztünk el a ház előtt, nyaranta a közelében vettünk ki házat. Mindig visszavágyódtunk oda, úgyhogy életünk legjobb döntése volt megvenni. Visszavásároltam a feleségem gyerekkorát.”
Járai–Mohácsi rancs
Ez a nagyvonalú cselekedet sokat elárul Mátéról. „Bizony kevesen tudják, hogy milyen romantikus és odaadó férj vagyok. Egyszerűen azt éreztem, ha van rá módom, boldoggá kell tennem Kírát – mondja a férj, és már sorolja is a sok közös emléket, ami ehhez a helyhez köti őket. A kertben állva pedig arra gondolnak, hogy az égig érő bokrokat és fákat még Kíra mamája ültette oda. – Persze sok minden változott a kezdetek óta. A házat felújítottuk, de valahogy a hangulata mégis a régi maradt, amit imádunk.” Noha egy mindössze negyven négyzetméteres kis nyaralóról beszélünk, számukra mégis ez jelenti a világ közepét. „Járai–Mohácsi rancsnak hívjuk, hiszen az utóbbi Kíra leánykori neve. Ki is tettünk erről egy táblát – nevet fel Máté, akin a felesége sokszor mosolyog, mert úgy feszít a csöppnyi kertben, mintha egy több száz hektáros birodalom teljhatalmú ura lenne. És ha már a birodalomnál tartunk, egy igazi nyaralóhoz bizony egy saját strand is dukál. – Pár lépcsőfok vezet le tőlünk a Dunához, ahol a legtöbb esetben még a madár se jár. Kettecskén, a kempingszékeken ülve sokszor úgy érezzük, mintha csak a miénk lenne az egész part.”
Boldogságban lubickolunk
Horányban minden kettőjükről szól. Sokszor elgondolkodnak azon, talán az lenne ott számukra az ideális élet. De mindketten imádják a hivatásukat, ami a fővároshoz köti őket, így a házikó még jó ideig csak a nyári lakhely marad. „Valahogy a pihenést csak Horányban tudom igazán megélni. Ott tudok a legjobban töltődni. Az ott töltött három hónapban vagyok a legboldogabb az évben. A többi idő valahogy nem olyan felhőtlen – mondja Máté, akit a munka és a megoldandó feladatok mellett egyre kevésbé érdekel az emberek rosszallása. – Igazából igyekszem már csak annak a véleményére adni, aki legalább annyi ideje együtt van a párjával, mint mi Kírával, és legalább ennyire szereti a nejét, mint én. 24 év alatt ugyanis az emberek négyszer elválnak, mi viszont a legnagyobb szimbiózisban élünk – mondja, és hozzáteszi, ma is abszolút bizalommal vannak egymás felé. – Ha tudom, hogy Kíra irányít, egy krokodilokkal teli folyón is átkelek. Mi így vagyunk egymással. Lehet, hogy máshogy élünk, mint az átlag, de mi is szeretetben és boldogságban lubickolunk. És ha nekünk így jó, nem értem, másokat miért bánt az életünk…”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
