Folyamatosan képzi magát, idén pedig nagy álma vált valóra: felvették az egyetemre kommunikáció- és médiatudomány szakra. Mérai Kata olyannyira komolyan vette a felvételit, hogy matematikából, magyarból és történelemből újraérettségizett, hogy minél magasabb pontszáma legyen.
Vizsgáztató tanárnak nézték
A vizsgákra pont ugyanúgy készült, mint annak idején, 18 éves korában. „Először is be kellett jelentkeznem egy intézménybe, ami érettségiztetésre jogosult – fog bele. – A tanárokkal egyeztettem, akik elmondták, melyik tankönyveket kell beszereznem, és megkaptam a tételsorokat is. A legnagyobb segítség az internet volt, az pedig még nagyobb, hogy a Covid miatt felkerült egy csomó oktatóanyag az internetre. Célirányosan kerestem például a történelmi tételek kidolgozására készült előadásokat. Óriási mázli, hogy ki tudtam választani azt a tanárt, aki számomra a legmegfelelőbb.” A felkészülés után jött az érettségi időszaka, ami tartogatott néhány vicces pillanatot Kata számára. „Ugye a diákoknak le kell adniuk a telefonjaikat. Amikor én is így tettem, szóltak, hogy a vizsgáztató tanároknak nem kell – idézi fel nevetve. – Máskor pedig azzal jöttek oda hozzám, hogy ’anyuka, a gyerek cuccait adja le.” Mire én: ’Rendben, de én inkább a saját holmimat adnám le.’” A vicces közjátékok után Kata igazán büszke lehet magára, ugyanis mind a három tantárgyból szinte hibátlanra vizsgázott, így gyakorlatilag nem is volt kérdés, hogy felveszik-e az egyetemre.
Menekülés a verkliből
Több helyre is jelentkezett, egészen pontosan nyolc különböző szakra, és a magas pontszámának köszönhetően mindenhová fel is vették. Ő viszont kitartott a kommunikáció szak mellett. „Szerettem volna olyat tanulni, ami kapcsolódik hozzám. Szeretném a meglévő tudásomat rendszerezni. De nagyon érdekel az is, hogy áll össze az írott sajtós kommunikáció, a retorika vagy éppen egy előadás. Hogy miképp tudom a kommunikáció segítségével elérni a célomat – magyarázza. Azt leszögezi, nem nappali képzésre fog járni, hanem levelezőre, ami kevesebb kötelező iskolai jelenléttel jár. – Azért annyira nem vagyok mazochista, hogy olyan képzésen tanuljak, ahol mindennap ott kell lenni – nevet fel. – A levelezőt azonban be tudom illeszteni az életembe. Bevallom, nekem ez egyfajta menekülés lesz a mindennapok verklijéből. Nyilván lesznek nehézségek, hiszen előadásaim vannak, mellette tanítok, coacholok, és nem utolsósorban ott a családom, és van egy 15 éves fiam, de én szeretem a kihívásokat!”
„Merj több lenni”
Amellett, hogy szomjazza a tudást, szeretne példát mutatni a hozzá hasonló helyzetben lévőknek. „Az ember addig él, amíg kíváncsi – mondja. – Annyi minden van a világban, nem lehet megelégedni azzal, amit elértünk, és belekényelmesedni. Amikor az embernek gyereke lesz, sokszor azt mondja magának: ’Mennyi mindenre kíváncsi lettem volna még…’ Aztán a gyereknevelés elviszi a fókuszt. De amikor 15 éves lesz a gyereked, tudomásul kell venni, hogy leválik rólad. Ilyenkor kell visszanyúlni ahhoz, ami egykor érdekelt. Legyen az asztalosság, fodrászat, jog, növényápolás, sminkelés, bármi.” De milyen karriert lehet építeni ötvenen túl? Kata szerint akármilyet! „Innen üzenem mindenkinek, hogy nem lesz nyugdíja! Szerintem 75 évesen is aktívan fogok dolgozni. Most 51 éves vagyok, ami azt jelenti, hogy van még egy élet előttem. Van mögöttem 25 évnyi megszerzett tudás és tapasztalat, ami nem eldobandó, és ami társul a frissen megszerzett tanulmányaimhoz. Nem a kétségbeesés hajt, mint huszonévesen, amikor azon gondolkodtam, mi lesz velem az életemben, hanem a kíváncsiság. Ezzel pedig szeretném inspirálni az embereket. A saját gyerekemnek is azt tanítom: nem az a baj, ha térdre rogysz, hanem az, ha nem állsz fel. Merjünk többek lenni önmagunknál! Ne másokhoz mérjük magunkat, hanem önmagunkhoz.” Kata tisztában van vele, milyen szerencsés, hiszen fia, Bálint, a párja és az édesanyja is támogatja őt. „Anya vagyok, a pasim csaja vagyok, és vagyok én. Minden énünknek meg kell adni a maga terét, máskülönben egy idő után szűk lesz a cipő. Ha viszont mindenki teret kap, akkor boldog anya, boldog társ leszel, sőt önmagadban is boldog leszel.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
