Vannak közös fellépéseik, mint a Mellettem az utódom című zenés talkshow. Több darabban játszottak és játszanak együtt, a legújabb a Társasjáték New Yorkban, a Turay Ida Színházban, és decemberben jön A muzsika hangja a Pesti Magyar Színházban. Immár bevált szokás náluk, hogy az édesanya úton a színházba, felveszi a lányát, hiszen legalább addig is együtt vannak és beszélgethetnek.
Nincs köztük tabu
Könnyű lenne azt gondolni, hogy két színésznő, akik ráadásul együtt játszanak, főként a darabról, a jelenetekről beszélnek, de ez az ő esetükben egyáltalán nincs így. „Lehet, a férjem (Kisfaludy András dokumentumfilm-rendező – a szerk.) mást mondana… A vasárnapi ebédnél például fel szokott lázadni, ha folyton-folyvást szóba hozzuk a színházat. Mindig mondja, hogy más téma is van ám a világon – kezdi nevetve a színésznő. – No de komolyra fordítva a szót, mi tényleg mindent megbeszélünk Zsófival, és természetesen a nővérével, Nórival is. Ők nekem nemcsak a lányaim, hanem a legjobb, leghűségesebb barátnőim is. Őszinték hozzám, és erre roppant büszke vagyok. Nóra kommunikációs szakember, újságíró, aki gyakran átküldi nekem a cikkeit ’lektorálásra’. Zsófival nehezebb volt, hiszen ő az én hivatásomat választotta. Voltak küzdelmesebb időszakaink, de ma már jó érzéssel beszélgetünk a szakma minden csínjáról-bínjáról, és hogy mit jelent neki ebben a szakmában a lányomként helytállnia. Vagy hogy én hogyan látom őt, miközben játszik.”
Az idő sokat segített
Ildikó tanította is Zsófit, ami egyszerre volt csodálatos és küzdelmes. „Mindketten a legjobbat akartuk adni. Én mint zenésmesterség-tanár a tudást, ő pedig mint a növendékem duplán készült, nehogy azt mondják, ’mert hogy ő a lányom.’ Ez egyikünknek sem volt könnyű, de így visszagondolva, nagyon szép időszak volt. Egyébként ő egy egészen más alkatú színésznő, én ennyi idősen naivákat, kislányokat játszottam, és hát ő nem az… Ő egy izgalmas nő. Mondtam is neki, hogy harmincéves korára fog beérni, és ez így is lett. Most harmincnégy éves, és valami fantasztikus szerepeket játszott már, mint Eliza Doolittle, Sally Bowles és a Macskák Bombalurinája. Gyönyörű hangja van, sokan azt mondták, emlékeztet az enyémre. És ő már nem csak a Hűvösvölgyi Ildikó lánya. Jaj, és hát a múltkor! Voltunk együtt egy kiállításon, és egy idegen megszólított, hogy ’művésznő, de jó, hogy látom!’ Odafordultam, és nem nekem szólt, hanem Zsófinak. Így lettem én a Kisfaludy Zsófi anyukája” – újságolja mosolyogva.
„A lányaim rendben vannak”
Ildikó büszke arra, hogy lányai révbe értek, és megtalálták a hivatásukat. „Az én életem már így is kerek, így segítem őket, ahol csak tudom, és ők is vigyáznak ránk, az ’öregekre’. Szerencsére Nóri és a családja itt laknak velem szemben, mindennap láthatom őket. Épp most értem vissza tőlük. Vittem át nekik egy kis töltött paprikát, mert az az unokám, Bence egyik kedvence. Zsófival pedig mindennap beszélek telefonon, mint ahogy az édesapja is. Egy apa azért sok mindent másképpen lát, pláne, ha művészember. És őszintén, kívánhatna az ember ennél többet?”
Szabad akarat
„Az az igazság, hogy Zsófi mindig is tudta, mit akar – magyarázza az édesanya. – Ha féltettem is volna ettől a pályától, akkor sem gondolja meg magát. Őt nem lehetett terelgetni, nem is kellett, és nem is hagyta volna.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
