Az egész faluja érte szurkolt, a szülei pedig aligha lehetnének büszkébbek rá – persze ők mindig is látták, tudták, mekkora tehetség a fiuk. Tinédzserként lóghatott volna a haverokkal a téren, futhatott volna a lányok után, mint ahogy a legtöbb kamasz fiú, ő mégis otthon maradt, hogy főzzön. „Ennek nagyon egyszerű oka volt. Szerettem volna valahogyan tehermentesíteni a szüleimet, akik már kora reggel elindultak dolgozni a zöldségfeldolgozó üzembe, és késő délután, estefelé jöttek csak haza – kezdi a műsor győztese a Storynak. – És mivel már kisfiúként lestem őket a konyhában – ugyanis nemcsak anyukám, de apukám is jól főz –, nem volt kérdés, hogy egy vacsorával lepem meg őket, és nem, mondjuk, azzal, hogy kivasalom a tiszta ruhát. Mindenki jobban járt így – neveti el magát. – És hát ennek köszönhetően lett egy szakmám, egy hivatásom. Mai napig emlékszem, mekkora élmény volt egyedül elkészíteni a rakott krumplit. Majd mikor anyuék megkóstolták, és láttam, hogy felcsillan a szemük, eldőlt a sorsom. Még aznap este elfogyott az egész tállal. Egyébként azóta is a rakott krumpli a kedvenc ételem.”
A nyereményből az esküvőre is jut
Noha most is egy elismert étterem konyháján dolgozik, ráadásul övé lett a Séfek Séfe cím, mégis ha úgy adódna, elmenne egy séf mellé sztázsolni. „Nagy elismerés az, hogy én nyertem az idei évadot. Nem véletlenül rogytam térdre, amikor kimondták a nevem. Igaz, abban az is benne volt, hogy már pattanásig feszültek az idegeim, és végre elengedhettem magam. És igen, azért is jelentkeztem a műsorba, hogy megmutassam, ki vagyok, mit tudok, és hogy megismerjék az arcom. Ez hál’ isten, megtörtént, de ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy ha arra lenne szükség, ne pucolnék akár tizenkét órán át bébirépát. Vannak, akik ezt kulimunkának tartják, miközben ez is a tanulás része. No meg az alázaté. És az bőven kell ebben a szakmában. Nem kérdés, hogy az a vágyam, hogy minél előrébb jussak, a főnyereménynek, azaz a tízmillió forintnak is egy jó részét erre szánom majd. De azért jutni fog az esküvőmre is… – mosolyodik el. – Idén nyáron kértem meg ugyanis a párom, Viktória kezét, és jövőre már szeretnénk is egybekelni.”
„Privát séf szeretnék lenni”
A külföldi, illetve a hazai sztárséfek közül is akad olyan, akinek szívesen követné a példáját. „Még otthon, apukámmal rengeteg főzőműsort néztünk együtt. Ő nagy Kovács Lázár-rajongó – jegyzi meg nevetve. – Én nagyon bírtam, bírom Gordon Ramsay-t vagy Jamie Olivert. Bár időközben letettem a saját étteremről. Régen nagy álmom volt. De a jelenlegi gazdasági helyzetben esélytelennek látom. És lett más célom: privát séf szeretnék lenni. A mentoromnak, Krizmanics Norbertnek köszönhetően ebben már ki is próbálhattam magam. Már több rendezvényre, szülinapra is ’beprotezsált’, de volt olyan rendezvény is, amire én mentem el helyette. Van az a pénzösszeg, amiért ünnepekkor is dolgozom, de tény és való, ötvenezer forintért nem vállalnám. Meg kell majd határoznom az ’áram’, de szerencsére bőven vannak már mellettem olyan kollégák, akik ebben segíteni fognak.”
Hatalmas csata volt!
„Elképesztően kiélezett volt a döntő, tényleg nagy csata volt – meséli János. – Dávid és Rudi nagyszerű szakácsok, ráadásul velem szemben tíz év rutinjuk van, tehát fel kellett kötnöm a nadrágot, vagy úgyis mondhatnám, hogy a kötényt” – nevet fel.
Kiemelt kép: TV2
