Az egyik legnépszerűbb Skorpió-sláger címe: Azt beszéli már az egész város… Most azt beszéli az egész város, hogy ötvenéves a zenekar, és jubileumi koncertre készülnek a Városligetben. De nagy kérdés: hány éves a „kapitány”?
Frenreisz Károly: Nemsokára 77 éves leszek. Gyakran visszagondolok arra az időszakra, amikor kamaszként elkezdtem zenélni. Nem terveztem ilyen hosszú időre, nem gondoltam, hogy egyszer majd ebből meg is tudok élni. A Skorpió a magyar rockzene történetében a legtöbbet koncertező zenekar volt itthon és külföldön egyaránt, a hetvenes években volt olyan évünk, amikor csak Lengyelországban 158 koncertet adtunk.
Egy nagy koncerthez komoly fizikum is kell. Hetvenhét évesen hogy érzi magát?
F. K.: Röhögve szoktam mondani: a következő orvosi vizsgálatig marha jól vagyok. Egyébként minden évben elmegyek kivizsgálásra, úgy gondolom, jobb csírájában elkapni, ha valami baj van. Való igaz, egy nagy koncerthez jó fizikum kell, ha csak azt veszem, hogy a basszusgitárom 8 kilós, és másfél óráig van a nyakamban, arra valóban fizikailag is fel kell készülni. Gyógytornász foglalkozik velem, mellette mindennap szobabiciklizem, és az ujjaimat is edzésbe kell hoznom.
Miért lett a zenekar neve Skorpió?
F. K.: A zenekar névválasztása igen egyszerű volt. Amikor megalakultunk, hárman a Skorpió jegyében születtünk.
Emlékszem rá, hajdan egy-egy Skorpió-koncert után majd szétszedték a rajongók. Netán a feleségre is a rajongók között talált rá?
F. K.: Nem, egyik feleségem sem volt rajongóm. A jelenlegi, második feleségem, Anja német. Harminc éve él Magyarországon, 12 évvel ezelőtt volt az esküvőnk, boldog házasságban élünk. Anja révén van egy nevelt lányom, Vanessza, és az első házasságomból két gyerekem, Zoltán és Zsófi, tőlük öt unokám, szóval szép nagy családban élhetek.
Sikeres ember a hivatásában és a magánéletében egyaránt, irigylésre méltó élete volt és van.
F. K.: Van egy idevágó kedvenc dalom, tulajdonképpen ez az ars poeticám is, az Eagles zenekar egyik száma: Life’s Been Good To Me So Far, tulajdonképpen így fordíthatnánk a címét: az élet jó volt idáig hozzám. Persze vannak az életben problémák, buktatók, tragédiák, ezeken, ha nem is könnyen, de túl kell tennie magát az embernek. Nagyon szeretem például, hogy az amerikai feketék nem sírnak és nem szomorkodnak akkor, amikor valaki meghal, hanem a barátok a család együtt van, énekelnek, és vidám történetekkel emlékeznek az elhunytra. Szerintem ez nagyon jó dolog.
Nem gondolom, amikor a testvérei, Latinovits Zoltán és Bujtor István meghaltak, lett volna ereje egy vidám búcsúhoz…
F. K.: Nem, ők nagyon korán mentek el, Zoltán bátyám 45 évesen, István bátyám 67 évesen. Értelmetlen volt a haláluk, nagyon közel álltunk egymáshoz, nehéz volt elengednem őket.
Zoltán halálával kapcsolatban sok legenda kapott életre, mi az igazság ezekből?
F. K.: Semmi. A legendák nagy része hazugság és hülyeség. Sajnos Zoltánnak volt egy születési idegrendszeri problémája, néha nagyon felpörgött, aztán a mélybe zuhant, és súlyos depresszióba esett. Voltak olyan időszakai, amikor három hónapig csak ült otthon, és nem csinált semmit. Egyik ilyen időszakában eszébe jutott József Attila, az ő halála, és követte őt a halálában. Kiment a vasúti sínekhez, és a vonat elé ugrott.
Bujtor István halála mindenkit megdöbbentett.
F. K.: István halála biológiai rejtély, a mai napig nem tudjuk, mi történt. Annyit tudunk, felborult a szervezete, leállt a veséje, a mája, a gyomra, minden szerve leállt, kómába került. Próbálták föléleszteni, de nem sikerült. A testvéreim elvesztése az élet nagyon nagy igazságtalanságai közé tartozik. A halálaik nem megmagyarázhatóak.
Nehéz innen folytatni a beszélgetést, de még egy kérdés maradt a végére. Mi lett a gyerekeiből, vajon ők is művészek lettek?
F. K.: Zoltán fiam jogász, Zsófi lányom marketing vonalon dolgozik, Vanessza pedig filmes produkciókban asszisztens.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
