Ott voltunk pár hete az esküvői előkészületeknél, és most a nagy nap legszebb pillanatainál is. Július 7., a hetedik hónap, hetedik napja – nem véletlenül választották ezt a dátumot. A menyasszony, Niki szerint ugyanis nagyon fontos, mikor kelnek egybe, mivel hisz a számmisztikában. Úgy tűnik, tényleg jó időpont mellett döntöttek, a forró nyári nap ugyanis tökéletesre sikerült. A családdal és a barátokkal együtt összesen hetvenhatan ünnepelték, hogy gyerekkori szerelmük évtizedek múltán újralobbant, és immáron házastársként folytatják tovább útjukat. Szebasztián és Niki ugyanis évfolyamtársak voltak, és mondhatni, az első szerelmet jelentették egymás életében. A sors azonban elválasztotta őket egymástól, és egy időre mindketten más mellett találták meg a boldogságot. Kapcsolataikból a vőlegénynek egy fia, a menyasszonynak pedig két fia és egy kislánya született. Mára a legnagyobb boldogságot az jelenti számukra, amikor mindnyájan együtt lehetnek a négy gyermekkel.
Kisfia öltöztette Szebasztiánt
Az esküvőjük is egy ilyen boldog nap volt. Szeba legnagyobb meglepetésére a fia, Noel a vártnál korábban csatlakozott az eseményekhez, hogy osztozzon az édesapja boldogságában. „Nem igazán vannak rá szavak, milyen érzés volt, hogy végül a kisfiammal készülődhettem. Saját elhatározásból jött előbb, hogy ott legyen velem, és részese legyen az egész napnak szinte az elejétől a végéig” – kezdi meghatottan az édesapa. Apa és fia jókat beszélgettek, miközben Noel felsegítette apukájára a hófehér ingjét, a mellényét, és Szebának így a mandzsettagombokkal sem egyedül kellett bajlódnia. Egyébként ekkor már az ifjú pár túl volt az első igenen, a polgári szertartást ugyanis kora reggel megtartották Vecsésen, ahová csak a két tanújuk kísérete el őket. Ezután következett az egyházi esküvő, amit a kakucsi templomban tartottak. „Nekem ez a második templomi igen jelentette a legtöbbet, és az a mondat, hogy amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Könnyeztem már a polgári esküvőn is, de ez hívő emberként nagyon megérintett” – veszi át a szót Niki, aki előtt koszorúslányként a kislánya, Yoelin és az egyik barátnője lépett be a templomba, őt pedig fiai, Yusuf és Yasin kísérte az oltárhoz.
„Életem végéig szeretni fogom”
A vőlegénynek elakadt a szava arája láttán. „Niki egyszerűen gyönyörű volt. Külön készülődtünk, nem láthattam addig, amíg be nem lépett a templomba. Úgy tudnám leírni az érzést, mint amikor valakinek minden álma teljesül. Ott állt előttem álmaim nője, akit tiszta szívből szeretek, és minden vágyam az volt, hogy a feleségem legyen” – emlékszik a pillanatra Szeba. A félórás szertartás után az ifjú pár a lakodalom inárcsi helyszínére hintóval ment át, a násznép pedig autós konvojjal követte őket. „Olyan jó volt felülni a hintóra. Kicsit lelassulni, kicsit feldolgozni a történteket, szokni a szót, hogy férjem és feleségem. Töltődtünk a további eseményekre, a Viktória Fogadóban ugyanis folytatódott az esküvőnk. Zámbó szokás szerint Árpy először lesegítette Szebát, majd engem is a hintóról, az udvarban pedig már a zenekar fogadott minket, és sor került még egy késő esti szertartásra is. Azt követően pedig egy megemlékezést is tartottunk azoknak a szeretteinknek a tiszteletére, akik fizikai valójukban nem lehettek ott velünk: Szeba apukája, nővére, Anita, nagymamája és az én dédnagymamám” – meséli Niki. „Megszólalt apu hangja a Minden ember boldog akar lenni című dallal, ugyanis ez volt a bevonuló zene az esti szertartáson. Itt a közös gyerekkori barátunk, Anikó volt a szertartásvezető, és olyan csodásan végezte a dolgát, hogy még jobban magával ragadtak az érzelmek. Bevallom, eltörött a mécses. Egy idő után Niki szólt rám, hogy már el kéne engedni azokat a lufikat az égbe, amik őket jelképezik, és amiket úgy szorongatok” – emlékszik Szeba.
Elég csak egy hang
De Jimmy-dalokból egész este nem volt hiány, egy kész blokkot kért Szeba a zenekartól, amikor csak az édesapja zenéit játsszák, és a nyitótánc is az ő zenéjére indult, a Boldogság és bánat című nótára. „A férjem apukája végig velünk volt, éreztem. Elég csak egy hang, egy dal, és máris köztünk van – mondja Niki, aki a közös gyerekkoruk miatt ismerte is Jimmyt. Az ifjú feleség rettentően hálás a sorsnak, hogy úgy mozgatta a szálakat, hogy Szebával újra egymásra találjanak. – Olyan férjem van, aki szeret, becsül és mindenben támogat, még ha olykor nehéz is velem. Én nemcsak a gyerekkori szerelmemhez, hanem a legjobb barátomhoz mentem feleségül, akivel együtt tudok sírni és nevetni is. Talán ez az egyik legjobb gyógyír, ha egy házasságban beköszöntenek a szürke hétköznapok: a humor és a feltétel nélküli szeretet. Teljes szívemből kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalja ezt a csodás érzést.” Niki szavaival pedig újdonsült férje is egyetért. Számára a hivatalos eskü egy még erősebb köteléket jelent. A vőlegénynek a harmadik, késő esti ceremónia volt a legfontosabb. „Nekem ez, a harmadik ’igen’ volt valamiért a legerősebb. Körülnéztem, és láttam a szeretteimet, mindenki ott volt, aki szeret minket, és aki örül nekünk, és ez nagyon szíven talált” – vallja be Szeba, aki Nikivel és a násznéppel egészen hajnali háromig ünnepelt.
Kiemelt képek és fotók: Bosánszki Péter
