Hazai sztár

Vitray Tamás: „A párom testesíti meg az eszményi nézőt”

A világ jócskán megváltozott, amióta 48 évvel ezelőtt az egyik emblematikus műsorát forgatni kezdték. Egyvalami azóta is örök, ez pedig a tonettszéken ülő, legendás televíziós munkakedve.

Szeptemberre ígérte az első műsorát, a héten pedig már forgatni is elkezdett. „A bizalom biztos jele, hogy a levelek sorra érkeznek, és ez kedvet csinál a munkához” – kezdi Vitray ­Tamás sokatmondóan.

Családi vállalkozást indítottak

A 91 éves televíziós legenda évekkel ezelőtt azt mondta, nem tér vissza a képernyőre. Oda most sem tervezi, az interneten azonban egy ideje fel-feltűnik, és ígéri, ez két hónap múlva még rendszeresebbé válhat. Öt héttel ezelőtt saját ­YouTube-csatornáján jelentette be, hogy két fiával és gimnazista unokájával kiegészülve családi vállalkozást indítottak Vitrayék néven, és úgy tervezik, alig két hónap múlva elkészülnek az első adással, amely nem más, mint az egykori sikerműsor, a Csak ülök és mesélek felújított verzió­ja lesz. „Éppen a napokban jutott eszembe a CBS Evening News híradójának vezéralakja, ­Walter ­Cronkite, aki a maga idején a legnépszerűbb civil tévés volt, és még messze a nyugdíjkorhatár után is dolgozott. Nekem is volt szerencsém interjút készíteni vele idős korában, amikor Magyarországon járt. Na de éppen az ő példája mutatja, hogy akit ez a szakma egyszer beszippant, ­annak attól kezdve mindig az lesz az első helyen az életében. Mert ezt a műfajt abbahagyni nem lehet” – szögezte le Vitray.

Az ifjabbik Vitray Tamással már korábban is dolgoztak együtt (Fotó: Archív)

Párja szintén szakmabeli

Azt ugyanakkor nem állítja, hogy az izgalma alábbhagyott azok után, hogy a nézők komolyan vették a kérését, és sorra küldik a mély emberi történetekről, találmányokról, gyűjteményekről szóló ötleteiket. Vagyis azokat a leforgatásra váró témákat, amelyeket Vitray Tamás vár. A munka dandárját most még maga végzi, szívesen mozdul ki otthonról, hogy személyesen is egyeztessen az ötletadókkal, de úgy képzeli, hogy idővel mindent a néző csinál, ő csak az összekötő szövegeket vállalja, miközben kisebbik fia, Péter és Jancsi unokája informatikusként segíti majd, az idősebbik fia, ­Tamás pedig akkor, amikor ideje engedi. A csapat szerves részét alkotja még a párja is, aki szintén szakmabeli. „Ő testesíti meg az eszményi nézőt: fényképezi is a riportjait. Igaz, kétlaki életet él, de amikor nem Svájcban, hanem Magyarországon lesz, egész biztosan segít nekem, sőt már hozott is témát” – súgja a tévés legenda, aki hozzáteszi, elsőszülött fia, Tamás is izgalmas ötletet ajánlott, Hajdú B. András fotós képsorozatát látva egy szemorvosról, aki évente több hónapon át egy kongói esőerdő mélyén tesz csodát: a szürke hályogtól megvakult betegeket gyógyítja. A témák tehát egyre gyűlnek.

YouTube-csatornáján jelentette be a visszatérését (Fotó: Archív)

„Amikor még nem volt tévénk”

Augusztusban már 65 éve lesz, hogy élete első televíziós szereplésére felkérték. A világhírű kétméteres atlétát, Rafer ­Johnsont az angolul kiválóan beszélő Vitray akkor egy sámlira állva interjúvolta meg, ami sokak számára máig emlékezetes maradt. Az első sikereit azonban a családja nem láthatta, hiszen tévéjük sem volt. „Az első feleségem, a gyerekeim anyja másnap ment dolgozni, így nem várhattam el tőle, hogy ébren legyen, amikor hazaérek. Pedig mi, színészek, énekesek, tévések szeretjük ’felböfögni’ utólag a munkát. Már amikor van kinek elmesélni. Ráadásul, amikor elkezdtem ezt a szakmát, még olyan kiadásnak számított egy készülék, amit nem engedhettem meg magamnak. Aztán vettünk mi is, de ezzel együtt is csak mintegy tizenhatezer készülék volt magántulajdonban akkoriban. És mi jártuk a kollégáimmal az országot élménybeszámoló címen, némi jövedelemkiegészítés céljából! Emlékszem egy idős bácsira, aki nem is értette, hogy férek egyáltalán bele a képernyőbe: ’Jó-jó, maga kicsi ember, de hogy fér el abban a készülékben?’ Bevallom, ma, amikor súlyosan vagyunk ’megtámadva’ televí­ziókkal, nehéz mindezt elképzelni. Mosolygok is rajta, de azon már nem tudok, hogy – hiába van otthon tévém – többnyire be sem kapcsolom. És nem azért, mert olyan sok a tennivalóm. Bár igaz, az elmúlt hónapokban leforgattam a Magda című egyórás dokumentumfilmemet, 2009-ben megjelent egy könyvem, és azóta még egyet megírtam, ami egyelőre fiókban van. Mostanra már-már jobban szeretem eldönteni, mit nézek és mikor. És erre az internet jóval alkalmasabb.”

Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story Sztárotthon különszáma!

A Story őszi különszáma kapható az újságárusoknál!

Kövess minket az Instagramon is!