Az édesanya
„Felnőtt fiú anyukájának lenni nagy kihívás, hatalmas öröm és semmivel nem vetekedő büszkeség. Különösen, hogy ha ő is olyat csinálhat, amit szeret. Felemelő érzés, amikor a 19 éves fiam koncertjén állhatok a tömegben a sok lelkesen csápoló fiatal között. Kell ennél több?”
A színésznő
„Előadások után egyfajta megemelkedett lélekállapotban vagyok még órákig. Pörgök, és dolgozik bennem mindaz, ami a színpadon és a közönségben születik, e kettő násza pedig egyetemleges, mindenek feletti pillanatok sorozata. Nem mondom, hogy ahogy a lakásom ajtaját átlépem, kint is hagyom azt, ami előtte pár órával történt. Néha jó lenne, de tényleg csak azért, mert akkor végre egyszer ebben a felfokozott állapotban a forró vizet nem önteném a csésze mellé…”
A középkorú nő
„Nem tennék különbséget színésznő és civil nő között kor tekintetében, de az biztos, hogy a nyilvánosság előtt lenni, élni nagyobb felelősség. Néha azon gondolkodom, hogy milyen lehet civilből alakítani, formálni a közgondolkodást, és ha valamiben több tere van egy ötven feletti színésznek, az az, hogy kicsit nagyobb talán a hangja… Amivel persze nem szabad sosem visszaélni, sőt! Sokszor látom, érzem, tapasztalom, hogy a halk szavaknak nagyobb ereje van. Ötven felettiként pedig egyenesen imádok élni akkor is, hogy ha most jutok a legközelebb a testem üzeneteihez.”
A göndör amazon
„Göndör fürtjeim néha önálló életet élnek. Tudjuk, hogy akinek göndör, az egyeneset akar, és fordítva. Nekem ők jóbarátaim, szeretem egytől egyig mindegyiket. Sosem szerettem volna másféle hajkoronát, büszkén hordom, és bízom benne, ő is jól érzi magát rajtam.”
A fesztiválszervező
„Régi vágyam, hogy a világ darabjaira hullott részeit megtaláljam. Mindig eszembe jut, hogy a csepp a tengerben igenis lehet változtatásra alkalmas, és pozitív fejlődést indíthat a közösségben. Régi vágyam az is, hogy egyszer egy igazán elvonulós, elcsendesedős, saját szervezésű fesztiválnak legyek a háziasszonya. A kettő talán egybe is cseng, hiszen ha egyéni szinten vagy kis közösségben változást indíthatunk el, azzal bizonyos dolgokat a helyére rakhatunk saját magunkban is. Hiszem, hogy a kis változtatás is fontos. Sokkal jobban bízom a lassú, értelmes, kitartó fejlődésben, mint a ’hamm, bekaplak’ típusú alakulásokban. Ezért várom olyan lelkesen a július 26–29. közöttre Zalaszentlőrincre szervezett Kenyér-Show-Szeretet gasztrokult fesztiválunkat. Gönczi Dorka mediátorral találtuk ki tavaly nyáron a konyhaasztalnál, és vontuk be Ötvös András színész barátunkat és Varga Zsolt kommunikációs szakembert.”
A szabadnapos díva
„A nyár minden alkalommal borzasztóan rövidnek tűnik. Van esetleg valakinek nyárhosszabbító trükkje? Persze egy kis nyaralás pont belefért, nemrég jöttem haza Horvátországból, csodálatos egy hetet töltöttem Rovinj városában, ahol a legváratlanabb pillanatokban számtalan ismerőssel futottam össze.”
A bicebóca
„Nemrég estem át egy térdműtéten, és hamarosan vár rám a következő. Kés alatt lenni egyfajta tudattalan és kiszolgáltatott állapot, másfelől bizalom azokban, akiknek a kezében van az életem. A pozitív változás lehetősége rejlik abban, ami utána lesz. Időszerű volt a műtét, mert a szalagok és a porc már igényelték a beavatkozást. Megtapasztalva a tudatos rehabilitáció folyamatát és nehézségeit, most mégis azt mondhatom: olyan szakértő orvosok kezében voltam-vagyok, akiket nagyon meg kell becsülni. Öt hétig volt kényszerpihenőm, de azóta újult erővel, bár mégis óvatosan járok-kelek a világban: előadásokat játszom, forgatok, fesztivált szervezek. Lélekben minden héten eszembe jutnak a Tátra és a Dolomitok csúcsai, mert imádok túrázni, és tudom, hogy idővel újra elindulhatok majd a hegyekbe.”
Kiemelt képek: Archív
