Tényleg nem vágyik a klasszikus értelemben vett szabadságra?
Pásztor Erzsi: Én évtizedek óta mindennap nyaralok, ugyanis nekem az a legnagyobb pihenés, ha dolgozhatok. Hétvégén is játszottam Pestszentimrén és Tihanyban is. Egyébként mentem volna a lányomhoz hosszabb időre, de ő most új helyen kezdett dolgozni, próbaidős. Nagyon oda kell figyelnie a munkájára, nem akarom őt zavarni. Amikor ideje engedi, jön hozzám, mindennap beszélünk telefonon, ez nekem nagy dolog.
Isteni természete van, olyannak fogadja el az életet, ahogy van. Nem akar tőle se többet, se kevesebbet.
P. E.: Soha nem voltak, most sincsenek elérhetetlen, megvalósíthatatlan igényeim. Amit kapok, azt hálával fogadom, azt ajándéknak veszem. Amit nem kapok, az után nem sóvárgok.
Fiatal korában is ilyen volt?
P. E.: Nehezen neveltem rá magam arra, hogy ilyen legyek, de sikerült. Ezért mostanában úgy néz ki, mintha üstökösként jöttem volna a világra, de voltak ám nekem is keserű éveim, amikor sokat sírtam. Az utóbbi évtizedekben szerencsére jókedvű vagyok.
Mi volt az oka a sok sírásnak?
P. E.: Nem mondok neveket, de például voltak olyan színésznők, akik a színházigazgató vagy a rendező babái voltak, ezért ők kapták a jobbnál jobb szerepeket, én pedig sóvárogva ültem a kispadon egy-két mondatos feladatokkal. Akkor nagyon keserű voltam.
Pásztor Erzsi soha senkinek nem volt a babája?
P. E.: Igazgatónak, rendezőnek soha, a férjemnek egy ideig. Addig, amíg megtűrtem az alkoholizmusát. Amíg együtt éltünk, örökké idegeskedtem miatta, hol van, hol iszik éppen, hol veszik el a jogosítványát. Nem is szeretek erről beszélni, mert az alkoholizmus, az rémes, az életemből teljesen kizártam. Így amikor elegem lett az egészből, megváltam tőle. Sajnos tovább küzdöttem érte, mint kellett volna. Tulajdonképpen miután elküldtem, utána rendeződött az életem, ekkor jöttek a jobbnál jobb szerepek.
Úgy zárta ki az életéből az alkoholt, hogy egy kortyot sem iszik? Mondjuk, premier után?
P. E.: Akkor nem, mert vezetek, de nyáron otthon, ebéd után szívesen megiszom egy pohár pezsgőt, szódával felöntve. Ez hűsít, és nagyon szeretem.
86 évesen még vezet?
P. E.: Persze. A városban vezetek, országúton, messzebbre már nem megyek. Egyébként szerintem az idősebbek sokszor jobban vezetnek, mint a fiatalok. Ők kicsit durvábban, agresszívan vezetnek, nem indexelnek, úgy mennek, mint aki megtébolyodott. Ez az öregekre nem jellemző.
Nem fordult elő, hogy átkiabáltak egy másik autóból, na, ez a nyanya miért vezet még mindig?
P. E.: A múltkor egy férfi megállt a piros lámpánál, és magából kikelve ordított velem. Azt hittem, agyvérzést kap rögtön. Megijedtem, így nem válaszoltam neki, nehogy kiszálljon, és még meg is üssön. Annyit mondtam neki: „Uram, magának tökéletesen igaza van” – aztán szép lassan odébbálltam. Rá két napra újból mentem valahova, lelassított mellettem egy kocsi, a férfi letekerte az ablakot, na, mondom magamban, megint kapsz Erzsi… A férfi átkiabált: „Művésznő, imádjuk magát a feleségemmel együtt, most Svédországból vagyunk itt, amikor csak lehet, megyünk a színházba, és nézzük.” A mérleg nyelve így egyensúlyba került.
Előfordult már, hogy visszaadott szerepet?
P. E.: Egyszer, a Madách Színházban. Hölgy a furgonban volt a címe, Psota Irén volt a főszereplője. Nekem olyan három-négy mondatos szerepem lett volna benne. Bementem az igazgatóhoz, Ádám Ottóhoz, és megkértem, ne kelljen eljátszanom. Megengedte. Eltelt 20 év, fölhívtak a filmgyárból, hogy menjek a szinkronba, mert a világhírű Hölgy a furgonban című film főszereplőjét, Maggie Smith színésznőt kell szinkronizálnom. Ez kárpótolt mindenért.
Most mutatták be a Játékszínben a Csodálatos vagy, Júlia! című darabot Eszenyi Enikő főszereplésével. Elkezdte próbálni, de visszaadta a szerepet. Mi történt?
P. E.: 33 évvel ezelőtt ugyanebben a színházban játszottam ugyanebben a darabban. Életem egyetlen kritikáját, amit megőriztem, Molnár Gál Péter írta, és úgy kezdte: „Pásztor Erzsi ellopta a show-t.” Elkezdtem a próbákat, majd jött Enikő balesete, jött a két hónapos szünet, és akkor már nem volt érkezésem arra, hogy újra elölről kezdjem a próbákat. Talán nem szabad kétszer ülni ugyanarra a lóra.
Mondta, volt Tihanyban játszani. Fürdött is a Balatonban is?
P. E.: Nagyon régen nem vetkőzöm már le fürdőruhára, már magam előtt se vetkőzöm le, nemhogy a népek előtt. 86 éves korában az ember ne mutogassa magát fürdőruhában. Azt szoktam mondani, 30 éves korig vetkőzzön egy nő, utána már csak öltözzön. Legalábbis én ehhez tartom magam.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
