Megszólal Dolly volt menedzsere: „Mindig azt mondta, hogy én és a szüleim vagyunk a családja”

Borzalmas történet látott napvilágot, amikor néhány hete Gyöngyösön egy olyan udvart számoltak fel, ami tele volt beteg vagy már elpusztult állatokkal. Dolly és a telep tulajdonosa egymásra mutogatnak, Rita fel is jelentette az énekesnőt. A Story nemrég utánajárt, milyen kapcsolat fűzte őket egymáshoz.

„Ekkor romlott meg a kapcsolatunk igazán”

P. Rita jó ideig nem reagált Dolly hivatalos közleményére, amelyben elhatárolódott tőle, kirúgta, és őt tette felelőssé az állatkínzásért. Elmeséli, honnan jutott idáig a kapcsolatuk. „Dolly mindig azt mondta, hogy én és a szüleim vagyunk a családja, és így is viselkedett. Nálunk töltötte az ünnepeket, édesanyám és én is sokszor főztünk neki, tőlünk vitte haza a főtt ételt magának. Napi több órát telefonáltunk, mindent tudtunk egymásról. Olyan volt, mint ha az anyám lett volna – kezd bele Rita, aki rajongóból először jóbarát lett, később menedzser, majd Dolly örököse. Mint meséli, nagy terveik voltak együtt, össze akartak költözni egy házban, ahol együtt élhettek volna, és a kutyáknak is megfelelő körülményei lettek volna a birtokon. – Tavaly végre úgy tűnt, el tudunk költözni a kutyákkal. Dolly le is foglalózott egy házat magunknak, de végül meggondolta magát. Azt mondta, sötét, ő ott nem tud alkotni, és messze is van. Ekkor romlott meg a kapcsolatunk igazán. Nem érdekelte, mi lesz az állatokkal, velem, hogyan élünk túl még egy telet tető, fűtés nélkül. Amikor május 25-én jött a kutyákért, még a hatóságnak is azt mondta, hogy nincs itt semmi baj, költözünk Majosházára, holott már szó sem volt ilyesmiről, mert nem akarta.”

„Várom, mennyire perel”

Rita nem akar és nem is tudna kibújni a felelősség alól. De azt mondja, ő maga is arra a sorsra kárhoztatta magát, hogy embertelen körülmények között éljen az állatokkal. Nem akarta magukra hagyni őket, de pénz híján nem tudta se magának, se nekik megadni a megfelelő életkörülményeket. Menedzseri fizetése nem volt, állítja, ingyen dolgozott Dollynak. „Amikor kedve volt, adott pénzt a cég költségeire, például nyomtató vásárlására, műszaki termékekre, bérleti díjra, tápra a kutyáknak. Ebből minimális összeg maradt, általában annyi, hogy ki tudjam fizetni a rezsit. Ha mondjuk, kellett volna pénz állatorvosra, akkor minden alkalommal kérnem kellett. Olyankor eldöntötte, ad, vagy sem. Sokszor voltak ebből problémák. Mindenkinek dicsekedett, hogy milliókat adott nekem, de azt nem tette hozzá, hogy ebből a céges költségeket fizettem, ez nem az én pénzem volt – sorolja Rita, mi pedig nem értjük, miért hozta ilyen kiszolgáltatott helyzetbe magát. – Mert egy idióta vagyok. Mindenkivel azt lehet csak megtenni, amit enged. De nem csodálkozom, hogy Dolly­ ezt csinálta velem. Várom, hogy mennyire perel, mert nem fogtam be a szám. Az az igazság, ha rajtam múlt volna, nem így csináljuk. Ennyi állatot érdemben ellátni egy ember képtelen, ha még dolgozik is mellette. Sokáig nem akartam nyilatkozni, de olyanokat állítottak rólam, amik túlmennek minden határon, és már nem vagyok hajlandó hallgatni. Nekem nincs mit veszítenem!”

Már más lehet a kedvezményezett?

Az egykori bizalmi viszony tehát mára a múlté, Dolly hetekkel ezelőtt minden kapcsolatot megszakított Ritával, és ő sem kíváncsi az énekesnőre. „Ha találkoznánk, köszönés nélkül elsétálnék mellette. Azok után, amit érte és a zenekarért megtettem, hátba szúrt! Nem gondolom, hogy bármiről is beszélnünk kellene még az életben – szögezi le Rita, aki úgy sejti, már nem Dolly örököse. – Biztosra veszem, hogy a botrány első napjaiban átíratta a végrendeletét, amiben kedvezményezettnek már mást jelölhetett meg. Ugyanis akire épp támaszkodik, azt maga mellé köti. Neki ez a módszere.”

Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu