A buddhizmus bölcsőjeként is sokszor emlegetett, könnycsepp alakú trópusi szigetről nemrég érkezett haza, az utazás testileg és lelkileg is feltöltődést hozott a színésznő számára. Néhány éve járt ott először, azóta visszatérő „vendégnek” számít. „Édesanyám februári elvesztése után, ahogy egyre közeledett az anyák napja és anyukám születésnapja, olyan helyre vágytam, ami távol van, mégis jól ismerem, ahová így kicsit ’hazamehetek’ – kezdi. – Néhány szerzetessel igazán jó kapcsolatot ápolok, ők voltak azok, akik a japán békepagodában közös mantrázással segítettek. Vágytam rá, hogy ez megtörténjen, hogy elmélyüljek, hogy elbúcsúzzak, miközben a lelki békémet is kerestem. Hihetetlen szeretetben lehetett részem minden alkalommal, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen a világ végén, ahol főleg teázni szoktak az emberek, a japán békepagodában egy japán szerzetes, amikor meghallja, hogy Magyarországról érkeztem, odalép hozzám, hogy idehaza forgalmazott málnakávéval is megkínáljon” – mesélte.
Kulináris élvezetek
Az utazás beváltotta Nóra reményeit. Többhetes kitérő után végül nemcsak lelkileg, hanem testileg is feltöltődve tért haza. „Sokat aludtam, bár így is mindig én voltam az első, aki a parton végigsétált. A nyugodt környezet, az óceán morajlása, a sós vízben lebegés pedig mind-mind energetizált. Ahogy az is, hogy mást ehettem, mint amit itthon általában. Bár sosem fogyókúrázom, életem bizonyos periódusaiban, így a mostaniban is sokkal fegyelmezettebben étkezem. Igyekeztem erre is felhasználni a mostani utazásomat. Főleg zöldségekben és gyümölcsökben gazdag ételeket kóstoltam, igyekeztem mindent megtenni az egészségem érdekében. A parton is mindenki úgy ismert, mint a külföldit, aki vesz egy sárga és egy zöld színű italt, de nem kér bele cukrot. Nekem ugyanis az ottani gyümölcsök a trópusi éghajlat miatt már-már ehetetlenül édesek. Élveztem, hogy szinte minden gyümölcs levéből készítenek italt, az avokádó mellett az egyik kedvencem a görögdinnye lett, amit gyömbérrel ízesítenek. A kenyérfa gyümölcsét, a jackfruitot azonban idén volt először merszem megkóstolni. Az állaga leginkább a vietnámi licsiére hasonlított, az illatának pedig elképesztően kábító ereje van. Nem csoda, hogy a tízkilós gyümölcsöt általában az utcán tisztítják” – meséli.
Pillangóborsó, moringa és kurakkan
A színésznő elárulja, itthon ugyan a libatepertőn át a csülkös babig minden finomságot szívesen fogyaszt, ezúttal kifejezetten kereste azokat az ízélményeket, amelyekben korábban nem volt része. Kísérletező kedve nem is hagyta cserben. „Sok mindent kóstoltam már regényes életem során, de kék palacsintát még nem. Egy vendég tányérján láttam meg az ehető virágot, amit megkívántam. Most már tudom, hogy bár a pillangóborsó-virág nagyon dekoratív, viszont íze nem sok van. Ezt követően pedig végigkóstoltam az egész étlapot. Megismerkedtem a moringával, amiből hiperegészséges, zöld színű palacsintát kóstoltam, de itthonra is hoztam magamnak a lóretekfa leveleiből készített porból, mert szuperélelmiszer, rengeteg ásványi anyagot tartalmaz. Utazásaim során sokféle szokást átvettem már, ilyen az is, hogy itthon évek óta a kínaiakhoz hasonlóan forró levest reggelizem, mostantól pedig egész biztos, hogy nagy kedvencem lesz a kurakkanlisztből készített, könnyű, vékony tésztájú, fekete színű kenyér, amelyből egy helyi kereskedő segítségével rendeltem is magamnak haza egy nagyobb mennyiséget. Épp a napokban érkezett meg. Azt azonban nem állítom, hogy nem vágytam már a hazai ízekre.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
