Mindössze egy hetet töltött egy spanyol kisvárosban, Alicantétól nem messze, de olyan sok élményt sikerült szereznie, amivel most jó időre feltöltekezhetett. Az út alatt annyira sikerült elengedi magát, és csak élveznie a pillanatot, hogy miközben esténként nézte a tengerparton a naplementét, patakokban folytak a könnyei. „Noha barátokkal voltam, olykor jólesett egyedül elvonulni egy kicsit. Kerestem magamnak egy olyan partszakaszt, ahol nem hemzsegtek az emberek. Nem feltétlenül vagyok ám mindig vevő arra, hogy az angol turisták – akik gyakran már délben felöntenek a garatra – a fülembe kiabáljanak. Mint ahogy arra sem, hogy a magyarok mutogassanak rám, hogy ’Lám, ott a Keresztes Ildi egy szál fürdőruhában!’ – kezdi nevetve az élménybeszámolót az énekesnő. – Tehát jólesett félrehúzódni. És amikor ott ültem a homokban egymagam, és néztem a tengert, amit olyan nagyon imádok, elérzékenyültem. Az egy boldog pillanat volt. Elöntött a hála. Illetve elkapott az érzés, hogy mennyire megmutatnám ezt még egyszer az édesanyámnak! Volt már velem Spanyolországban, de az rég volt… Csak hát már nyolcvanhárom éves, nem utazik olyan könnyen. De ki tudja, akár még megtörténhet.”
„Elfeledkeztem a gondokról”
Mint mondja, ez a nyaralás épp annyira szólt az elmélyülésről, a kikapcsolódásról, mint a buliról, a pörgésről. „Egyik nem zárja ki a másikat – folytatja mosolyogva. – Bele is mentünk az éjszakába, voltunk koncerten, rockklubban, láttunk hasonmás-, illuzionista-, de még erotikus show-t is! Maradjunk annyiban, hogy az utóbbi igencsak pikáns volt. Én már voltam hasonló előadáson, de az egyik barátunk még sosem, és noha felnőtt ember, zavarában csak pislogni tudott. Úgy érezte magát, mint Alice Csodaországban. Nem tudta, hova pottyant hirtelen – kacag fel jóízűen. – Aztán tovább is álltunk, hogy megnézzük a kinti zenész ismerősöket, akik aznap este éppen felléptek. Helyesek voltak, mert felhívtak a színpadra, hogy énekeljek el velük egy-egy dalt, ami egészen felvillanyozott – újságolja. – Na szóval az esték is fergetegesen teltek kint. Annyira átjárt a spanyol életérzés, hogy teljesen elfeledkeztem az itthoni életemről, minden gondomtól. És nekem kimondottan jót tesz a nyaralás! Januárban voltam két hetet Thaiföldön, azt követően egy hetet Erdélyben, majd volt még egy hét itthon, ami semmittevéssel telt. És mikor mindezek után találkoztam a barátaimmal, azt mondták, hogy ’Keresztes, rég láttunk így ragyogni!’ És nem lettem se magasabb, se vékonyabb, még fiatalabb se, egyszerűen ilyen hatással van rám az utazás.”
„Igyekszem nem túlhajtani magam”
A spanyol útjáról is kisimulva jött haza. „De még mennyire! A hedonista énem végre kielégülhetett. Fantasztikusakat ettem – a tapasok például nagy kedvenceim –, őrült finomakat ittam. Az angol turistákkal ellentétben én sosem sörözöm a parton, viszont olyan finom koktélokat szürcsölgettem, hogy meg kell háborodni. Kellett is némi hűsítő, ugyanis már-már elviselhetetlen meleg volt. Napközben nem is mászkáltunk semerre, maradtunk a tenger vagy a medence mellett. Sőt olyan is volt, hogy a szobában olvasva vártam meg, hogy a déli nap elvonuljon. Amit nagyon szórakoztató volt látni, pláne kutyarajongóként, hogy az idősebb ebeket ’babakocsiban’ tologatják a gazdik. A forró beton, illetve homok ártana a mancsuknak. De ott kint ez teljesen normális, engem komplett bolondnak néznének, ha azon kapnának, hogy Liza kutyámat a belvárosban tologatom – kacag fel jóízűen. – Ő azért hiányzott, míg kint voltam. De már itthon vagyok, és bele is vetettem magam a munkába. Készülök a zenekarommal, szerte az országban lesznek fellépéseink. Plusz énekelni fogok a Cserháti Zsuzsa-emlékműsorban, illetve a Balázs Fecó jubileumi műsorban is. A Turay Ida Színházzal pedig megyünk vidékre játszani, tehát van dolog bőven. De pont annyira van tele a naptáram, amennyire nekem az jólesik. Igyekszem nem túlhajtani magam, és hagyni időt a pihenésre is.”
Kiemelt kép: Story-Best Magán/fotocentral.hu
