Ritkán mesél férjéről a bűvésznő, pedig Tibor 18 éve hű társa, akivel együtt Anikó egy új családot is kapott. A bűvésznő 2006-ben ismerte meg a férjét, ketten együtt összesen öt gyermeket neveltek fel. Ebből Anikó fia, Baronits Gábor és Tibor négy gyermeke közül a két legidősebb már önálló életet él. A két „legkisebb” fiú pedig külföldön egyetemista. Ám egyszer sem hallottuk, hogy Anikó valaha is azért „panaszkodott” volna, hogy túl sok a feladata. „Mindig sikerült megvalósítanom a saját terveimet, miközben otthon is nagyon szeretek gondoskodni a szeretteimről. Most is éppen arra készülünk, hogy hétvégén együtt lesz végre a család, mert jönnek haza külföldről a fiúk. Majdnem mindennap főzök, és mivel hosszú évek alatt megszoktuk már, hogy az iskolai szorgalmi időszak alatt az ő időbeosztásuk fontosabb, ma, amikor lényegesen szabadabbak vagyunk, sem változtatunk a jól bevált szokásainkon. Így aztán nyaralni is csak ősszel megyünk, addig a ’gyerekeké’ a szabadidőnk” – meséli Anikó, aki az évek során nagyon sok szakmában helytállt, és Tibor támogatásának, illetve rendező barátnője, Tallós Rita felkérésnek köszönhetően az előadóművészet, a rádiós szerkesztői munka és a műsorvezetés mellett nemrégiben jelmez- és díszlettervezőként is kipróbálhatta magát.
Szalonja is volt
Anikó azt vallja, hogy bizonyos életkor után nem árt, ha a nők a régi szakmájuk mellett, vagy azt hátrahagyva, valami újba kezdenek. Ugyan ma is vállal előadóesteket bűvészként, három éve már egy tőle teljesen idegen szakmában is kipróbálta magát. Amióta rádiózni kezdett, még többet tanult magáról, idén pedig annak örül, hogy volt alkalma visszatérni régebbi tanult szakmájához, a divattervezéshez. „Mindig is az a típus voltam, aki nem ragadt bele hosszú időre semmibe. A megújulni vágyás egyszerűen a személyiségem része – magyarázza Anikó. – Tizenegy évig volt saját ruhaszalonom is, ahol 38-astól 42-es méretig készítettem kollekciókat, de ha a vevő a méretében nem talált, úgy elkészítettük neki mérték után.”
Édesanyja divatintézetet végzett
A bűvésznő nem előképzettség nélkül vágott bele ebbe a mesterségbe, és a tapasztalatait jelmeztervezőként is kamatoztatni tudta. „Ruhaipari technikumot végeztem, és mivel az osztrák származású édesanyám Grazban, divatintézetben tanult, neki köszönhetően valahogy már kislányként ebbe a szakmába nőttem bele. Mai napig kizárólag táskára és cipőre költök, ruhákból nem veszek drágát, mert átalakíttatom a magam ízlése szerint – mondja Anikó. – Így volt ez már kamaszkoromban is. Igaz, akkor még ádáz harcokat vívtunk édesanyámmal, amikor egy centit kellett felvarrni a szoknyámból, mert már akkor is ösztönösen éreztem, hogy a lábam formáját csak az a hossz adja majd ki igazán.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
