Kustánczi Lia: „Ha nem szülök meg aznap, akár nagyobb baj is lehetett volna”

Őt magát is meglepte, mennyire jól viselte a terhességet. Nem gyötörték rosszullétek, nem volt miért aggódnia sem. Ezzel szemben maga a szülés kalandosra sikerült, örül, hogy túl van rajta, és hogy ő és a kisfia is jól vannak.

„Azt éreztem, még nem állok készen”

Egy rutinvizsgálatra érkezett a kórházba, végül bent tartották. „Egyszer csak közölte velem az orvosom, hogy ’Még ma szülünk!’ – meséli Lia. – Az ezt megelőző este csalánkiütések jelentek meg a hasamon, emiatt beszéltem meg az orvosommal a másnapi időpontot, hogy rá tudjon nézni. A párom, Gordon nem is jött be velem a kórházba, mondván, úgyis fél óra az egész. Majd miután vért vettek tőlem, meg megnézték a májfunkcióimat, kiderült, hogy a pici nyomta a májamat, ami miatt felborult az epeműködésem, és ez vezetett a kiütésekhez. Sem én, sem a kisbabám nem voltunk életveszélyben, de ha nem szülök meg aznap, akár nagyobb baj is lehetett volna. Természetesen nem kockáztattunk – hangsúlyozza. – Próbáltam összeszedett maradni, de annyira váratlanul ért, hogy hamarosan világra hozom a kisfiamat, és nincs nálam az összekészített csomag, ráadásul a párom sincs mellettem, hogy teljesen bestresszeltem. Maga az, hogy császározni fognak, nem ijesztett meg, hisz a koromból fakadóan az orvosom az elejétől kezdve erre készített fel. Az viszont nagyon is megrémített, hogy azt éreztem, még nem állok készen. Az volt bennem, te jó ég, szülni fogok – miközben úgy jöttünk el otthonról, hogy megfőztünk, megterítettünk, mert a nővéreméket vártuk ebédre.”

Lassan beáll a napi rutin

„És hál’ isten, minden rendben zajlott, végül Gordon is megérkezett, és végig mellettem volt – folytatja az újdonsült anyuka. – Az orvosom, aki idestova húsz éve a nőgyógyászom, tehát bízom benne, és jóban is vagyunk, mondogatta a páromnak, hogy nyugodtan csináljon képeket, lőjön pár szelfit, de szegény Gordon annyira sokkban volt, hogy földbe gyökerezett lábbal álldogált mellettem – teszi hozzá nevetve. – Maradjunk annyiban, kalandos volt a szülés… Voltak pillanatai, amiken utólag már mosolygunk. Arra viszont nincsenek szavak, milyen érzés volt, amikor először a mellkasomra tették a kisfiamat. Azóta szerelmes vagyok belé, ő életem csodája, és persze az apukájáé is.” Lia szerencsésnek tartja magát, mert a párja teljes egészében kiveszi a részét a kicsi körüli feladatokból. „Miközben épp mesélek – és párhuzamosan teregetek –, a fiúk a másik szobában bandáznak. Egyébként a napi rutin kialakulóban van, de Benihez igazítunk mindent. Éjszaka nem alszik, tehát mi sem, abból egyelőre nem kér – kacag fel jóízűen. – Nappal viszont igen, én aközben szoktam mosni, főzni, takarítani. Lehet, többet kellene pihennem, de nehezen veszem rá magam. Még annyira új minden, és amennyire fárasztó, olyan harmonikus is egyben. Életemben nem voltam még ilyen boldog!”

Melós szülőnek lenni

Mint mondta, nem tartja magát paramaminak, akkor sem volt benne nagyobb félsz, amikor hazaengedték őket a kórházból. „Inkább egy várakozás volt bennem. A szoptatástól sem tartottam, maximum csak attól, hogy lesz-e elég tejem, de szerencsére bőségesen van. A feladatokba meg hamar beletanultunk. A fürdetést Beni eleinte nem szerette, sokat sírt közben, de mára ezt is megszokta. Nagyon jó kedélyű, nyugodt baba, ami megkönnyíti a dolgunkat. Ettől még persze melós szülőnek lenni – neveti el magát. – Kétségtelen, Beni érkezésével új élet kezdődött, de olyan rég vágytam erre! Pedig sosem volt okom panaszra, sőt szerettem, ahogy éltem. Rengeteget utaztam, a világ több pontján jártam, a karrierem is rendben volt, mindez mégsem fogható ahhoz, ami most van. Amióta hazajöttünk a kórházból, mindössze kétszer voltam kint a boltban, annyira sűrűek a napok. De ha azt mondanák, többet nem mehetek, otthon kell lennem a gyerekemmel, szó nélkül rábólintanék! Anya vagyok, van egy gyönyörű, egészséges fiam, van mellettem egy szuper társ, többet nem is kívánhatnék.”

Kiemelt képek: Archív