Az énekes édesanyja évekkel ezelőtt gyilkosság áldozta lett. Miután elváltak Gergő édesapjával, új párja szúrta le szerelemféltésből, mondván, ha az övé nem lesz, másé se legyen. Így Gergő mindössze 9 évesen maradt félárván. „Az bBiztos, hogy nehéz terheket cipelek magammal, és nemcsak azért, mert elveszítettem édesanyámat, hanem azért is, mert édesapámmal sem alakult túl jól a viszonyom. Tinédzserként elköltöztem tőle. A konfliktus abból alakult ki, hogy én tartottam a kapcsolatot egy korábbi szerelmével, aki nekem egy ideig tulajdonképpen a pótanyukám volt, és ez nem tetszett neki – meséli Gergő. – Azt mondta: nem szerethetem azt a nőt. Amíg az ő házában lakom, és az ő kenyerét eszem, addig ő mondja meg, mit teszek. Akkor felálltam az asztaltól, kijelentettem, hogy akkor nem eszem többé a kenyerét, és nem lakom nála, fogtam magam, és átköltöztem a nagymamámhoz.”
Eltűnt a barátja
Gyerekként még egy veszteség érte Gergőt. Egyik gyerekkori barátja is egyik napról a másikra tűnt el az életéből. „Hárman voltunk nagy haverok, szertornára is együtt jártunk. Gimnázium második-harmadik osztályában történt, hogy egyik nap az egyik srác nem jött be. Gondoltuk beteg, vagy majd másnap érkezik. De nem jött soha többé. Több mint tíz év telt el azóta, és még mindig nem bukkantak a nyomára – meséli a fiatal énekes. – Felnőtt fejjel valahogy még rémisztőbb erre az időszakra visszagondolni. Hogy valakivel megbeszélitek, hogy holnap föci után, a kajaszünetben mit fogtok csinálni, de aztán már nem látod soha többé. Gyerekként napokig nem is tudtuk, hogy mi történt, csak a hétvégén beszéltünk a szüleivel, akik akkor már kerestették. Nem került elő sem életben, sem holtan. Ez a történet adott ihletet a mostani dalomhoz. Szívbemarkoló végiggondolni, hogy a szülők milyen bizonytalanságban lehetnek a mai napig. Ha valaki meghal, az szörnyű tragédia, és nehéz átmenni a gyász fázisain, de amikor valaki eltűnik, akkor örökre ott marad a kétség az emberben: mi történhetett, vajon még kopogtathat egyszer az ajtón? Ezt a terhet egy életen át cipelni kell, sohasem lehet letenni.”
„Van egy húgom”
Nemrég sajnos a nagymamáját is elveszítette. „Sokszor kérdezte: ’Meg kell halnom, ahhoz, hogy apáddal kibéküljetek?’ Nagyon szerette volna, ha a fia és az unokája jóban lettek volna egymással. Sajnos a halála után sem lett szorosabb a kapcsolatunk édesapámmal. Valahogy úgy érzem, hogy tinédzserkoromban valami örökre megszakadt közöttünk. A kapcsolatunk mintha csak biológiai lenne, nem alakultak ki valódi érzelmi kötődések – magyarázza Gergő. – Ő Prágában él, és már van egy tündéri húgom is, akivel azért szeretném, ha jó testvéri kapcsolatom lehetne. Apámmal nagyjából havonta beszélünk telefonon. Mindketten erős személyiségek vagyunk, nyilván ez is közrejátszik abban, hogy nem alakultak idillien a dolgok. Szeretném megjavítani ezt a kapcsolatot, de nem tudok minden héten kiutazni Prágába, hiába mondja, hogy mehetek. Ő is jöhetne néha hozzám, nálam is lehetnénk Budapesten. Ráadásul ha találkozunk, akkor is sokszor úgy érzem, hogy őt nem igazán érdekli az én életem. Nem neheztelek rá emiatt, de úgy érzem, egyelőre nincs meg a közös hang.”
Kiemelt lép: Archív
