Gyenesei Leila néha eljátszik a gondolattal: „Vajon mi lenne, ha volna még egy gyerekem”

Úszik, lovagol, korcsolyázik, síel és ­balettozik is ­Gyenesei Leila öt és fél éves kislánya, Mimi. Az elmúlt évek alatt számos mozgásformát kipróbálhatott, hála szüleinek. „Ha valamiben, ebben nagyon tudatos vagyok” – kezdi Leila.

Anyja lánya

Az egykori világbajnok öttusázót mindig is érdekelte, vajon a genetika vagy a környezeti hatások alakítják-e jobban egy gyermek érdeklődési körét, személyiségét. Mimi épp csak megfogant, Leila már falta az ilyen témájú könyveket, és azóta is keresi, mely mozgásformák vannak igazán jó hatással gyermeke fejlődésére, és ezeket sorra meg is szeretné ismertetni Mimivel. „Már most kipróbálná a vívást, a röplabdát, a dzsúdót, és sorolhatnám, milyen hajmeresztő ötletei vannak, de ezek a sportágak még bőven várhatnak. Az én gyerekkoromban azért más volt, még nem voltak a szülők ennyire tudatosak, nem is lehettek, hiszen akkoriban még nem volt tudományosan alátámasztva a nagy mozgások, a finommotorika, az egyensúly, a ritmuskészség és az agyműködés közötti kapcsolat. Ma már az iskolaérettség felé vezető úton ezeknek a képességeknek a fejlesztése elengedhetetlen. Mégis, egész kis koromtól járattak sportolni, ahogy a nővéremet és a bátyámat is. Mindhárman élsportolók lettünk, igazi sportos család a miénk, és tudom, hogy mennyi jótékony hatása van a személyiségre a sportnak. De nem célom, hogy Mimiből is élsportolót neveljek. Inkább csak annak örülök, hogy a mozgásban ugyanúgy örömét leli, mint ahogy én. Pedig benne volt a pakliban, hogy az édesapja művészvénáját örökli majd (Mimi édesapja Feke Pál ­színész – a szerk.), de most úgy látom, hogy éneklésnél jobban érdekli a mozgás, ami persze még változhat” – meséli.

„Nem ismer félelmet”

Leilának egyetlen nyugodt perce sem lehet, ha kislányával a játszótéren vannak. Márpedig itt a jó idő, ez a közös program is egyre többször újra terítékre kerül majd. „Az a típusú anyuka vagyok, akinek – bár nem szeretné túlfélteni a gyerekét – muszáj mindig résen lennie. Mimi háromévesen már a játszótér legmagasabb pontjára mászott fel, és azóta is folyamatosan meg kell óvnom saját magától. Kétszer törte el a karját, a játszótérről kellett kórházba vinnem, és csak azért fohászkodtam, ne mozduljon el a csontja, mert akkor műteni kell. Az orvosok azonban nagyon kedvesek voltak, sőt volt egy félelmem is, amit eloszlattak: nem azért töri el a karját a gyerekem, mert nem elég erős a csontja, hanem mert egy ilyen lendületes, félelmet nem ismerő gyerekeknél ez előfordul. Azt gondolom, ha ügyesen felismerjük, milyen habitusú a gyerekünk, akkor megfelelő elfoglaltságokat találhatunk neki, és Mimi rám ütött, ugyanolyan nyughatatlan, örökmozgó ­típus, aki nem bírja a monotóniát, ­folyamatosan küzdeni akar, és mindent kipróbál. De bevallom, éppen ezek miatt néha eljátszom a gondolattal, vajon mihez kezdenék, ha lenne még egy ugyanilyen gyerekem, és ketten szaladnának kétfelé” – nevet Leila.

Árpa Attilát váltja

Leila anyukaként időt és energiát nem kímélve ­neveli Mimit, de mindeközben dolgoznia is kell. Mivel a családja nem a fővárosban él, a napjait többnyire neki kell úgy beosztania tudatosan, hogy minden helyet kapjon. „Saját magamtól veszem el az időt általában, viszont egy dologból nem engedek, az pedig a sport. Ha mégsem jut rá napközben időm, akkor otthon tornázom este, mert nem csupán a testemnek, a lelkemnek is szüksége van az edzésre. A munkahelyemnek, a Network4-nek pedig nem lehetek elég hálás, hogy olyan feladatokkal bíznak meg, ami tökéletesen beilleszthető kettőnk életritmusába, és számos kihívást tartogatnak. Májusig még a bundesligás futballmérkőzéseket vezetem hétvégenként, de néhány hét, és egy számomra teljesen új műfajban is kipróbálhatom magam. A Max4-en én veszem át Árpa ­Attila után a Galileo tudományos és szórakoztató magazin műsorvezetését, most először lépek ki a sporttelevíziózás világából egy másik terület kedvéért. Amikor pedig egy-egy forgatási nappal végzek, szaladok Mimiért az óvodába.”

Kiemelt kép: RTL