Amikor a Hazatalálsz című sorozat készítői tavaly nyáron felkérték Brigitta szerepére, alaposan elgondolkodott a válaszon. Rögvest összehívta a családi kupaktanácsot, hogy mi a véleményük, és ha igent mond a felkérésre, számíthat-e rájuk a kislánya gondozásában. „A szívem mélyén tudtam a választ, hiszen a volt párommal együtt neveljük Franciskát, a szülőkre is mindig számíthattam” – árulja el a színésznő.
Felvágták a nyelvét
Franciska már két és fél éves, fantáziadús, kommunikatív lányka, olyan, aki a metrón a mellette ülő nénivel is bátran elkezd beszélgetni. Egy ideje bölcsődébe jár hetente háromszor. „Fontos, hogy szocializálódjon, a saját korosztályával is legyen, és megtanulja, hogy bizony olykor elveszik a játékát, nem úgy, mint otthon – mondja Adrienn és hozzáteszi, hogy volt egy elképzelése arról, milyen lesz édesanyának lenni, de azért a valóság más. – Tiszaújvárosban nőttem fel, négyen vagyunk testvérek. 18 voltam, amikor az öcsém megszületett, fürdettem, pelenkáztam, és… Felvágattam a nyelvét. Mivel színésznő akartam lenni már akkor is, és beszédtanárhoz jártam, észrevettem, hogy az öcsémnek le van nőve a nyelve, ami később akadályozhatja a tiszta beszédben, ezért javasoltam a beavatkozást. Sokat tanultam anyutól, amit ma hasznosítani tudok. A legfontosabb talán az, hogy ránk, gyerekekre mindig volt ideje. Én is így vagyok ezzel, ha Franciska szól, hogy szeretne velem festeni, akkor festünk, minden más várhat. A közös programoknál, legyen az akár nokedliszaggatás vagy orvosos játék, nincs fontosabb, mert később, amikor óvodás, iskolás lesz, erre kevesebb idő jut majd.”
Megihlette a szülés utáni depresszió
Adrienn azt mondja, természetesen az ő élete sem rózsaszín. „Csodálatos, de kőkemény munka édesanyának lenni, és komoly feladatot jelent, hogy az ember lelkileg is egészséges maradjon. Ott volt mindjárt a szülés utáni depresszió. Mindenki átesik rajta, csak vagy észreveszi, vagy nem, vagy hosszabban tart, vagy rövidebben. Emlékszem, előfordult, hogy ringattam a babámat, és elkezdtem sírni. Tudtam, hogy ez miért van, és hogy a hormonjaim miatt sírok, így hát hagytam potyogni a könnyeimet. Aztán olyan szavakkal és kifejezésekkel találkoztam, mint a ’csendes éhező’ (ez a babákra jellemző olykor – a szerk.), meg a ’szoptanít’ (a szoptatást megkönnyítő készülék – a szerk.). Mindezekkel szembesülve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy írok az anyaság első időszakáról egy kétszereplős színdarabot Anya születik címmel. Mert arról, hogy milyen anyává válni, annak minden nehézségével és szépségével, beszélni kell, meg kell osztani a gondolatokat. Az én platformom a színpad, én ott ebben a darabban beszélek róla – mondja a színésznő, aki természetesen kap visszajelzéseket is. – A műben szóba kerül, hogy fel kell dolgozni a szülést mint traumát, akár szép, akár rossz emlék. Egy anyuka azt mondta, most, a darabot látva, 17 évvel a szülése után döbbent rá, hogy ő ezt ő még mindig nem dolgozta fel.”
Legszívesebben egy tanyán élne
A színésznő szerencsére tehát össze tudja egyeztetni a színházat és a forgatást a gyermekneveléssel. „A rugalmasság és a változás elfogadása a kulcsszó nálam. Mert hiába tervezem el a hetemet, ha Franci például megbetegszik, akkor újratervezés van. Nem érdemes miatta dühöngeni, én legalábbis törekszem rá, hogy ne tegyem – nevet Adrienn, aki arra a kérdésre, hogy egy két és fél éves gyermekkel tud-e egyáltalán ismerkedni, így válaszol: – Sokkal nagyobb a felelőssége a párválasztásnak, de van rá esély, nyitott vagyok egy új kapcsolatra. Sőt el tudom képzelni magamat két- vagy háromgyermekes anyaként, mégpedig egy tanyán élvre. Ahol állatokat tartok, veteményeskertem lenne, meg egy közösségi tér a családnak, barátoknak, és táboroztatnék is ott. Mit tagadjam, a szívem mélyén mindig is vidéki lány voltam, és az is maradok.”
Új szakmát tanult
Nemrégiben fitneszedzői képesítést szerzett. Bár egyelőre csak a barátait edzi, el tudja képzelni, hogy előbb-utóbb a színészet mellett órákat tartson.
Kiemelt képek: press.tv2.hu/fotocentral.hu, Archív
