Elvarázsolta a nézőket a színpadon, amikor a Fényév távolság című dalt énekelte. Azt azonban már kevesen tudják, kinek a képe volt a fejében és a szívében, amikor előadta a magyar musicalirodalom egyik legnagyobb slágerét. „Az egyetem után 24 évesen játszottam A padlás című musicalben a Rádiós szerepét Pécsen, de ezúttal már egészen más dolgok fogalmazódtak meg bennem, mint akkor. Ugyanis azóta elveszítettem életem legfontosabb szereplőjét: a nagymamámat. Lelki minőségben számomra ő volt a megnyugvás, így a Fényév távolság mondanivalóját már egészen másként tudtam közölni. Az előadásomban az önsajnálatot és ömlengést mindenképpen mellőzni akartam. Remélem, ez sikerült – mondja a fiatal színész. – Ezt a dalt és előadást annak idején Kaszás Attila tette híressé, aki a korszakának egyik legtehetségesebb művésze volt. Megtiszteltetés utána elénekelni. A padlás különleges mesevilágot tár elénk, ugyanakkor tele van felnőtteknek szóló gondolatokkal. Ahhoz, hogy ezt a dalt tényleg mélységében el tudjam énekelni, nekem is fel kellett nőnöm, és sajnos el kellett veszítenem valakit…”
Kis ember nagy hanggal
Peti és nagymamája között rendkívül szoros volt a kapcsolat. „Olyan ember, volt, akivel igazán meg tudtam élni az érzelmi kötődésemet. Rengeteget tanultam tőle. Többek között azt, hogy legyenek céljaink az életben, hogy mindennap érdemes felkelni valamiért. Mindig azt mondta: szeressétek egymást, gyerekek. Ezt már kicsiként érteni véltem, de igazán csak azután éltem meg, amikor a nagyim elment. Azóta tudom igazán, mennyire fontos, hogy olyannak fogadjuk el és szeressük a másikat, amilyen. Ő kis ember volt, nagy hanggal. Ha az énekhangomat nem is, de az erejét lehet, hogy tőle örököltem. Az orrunk is hasonlít, olyan krumpliformájú, és ugyanolyan energikus vagyok, mint ő volt – mondja nevetve Peti. – A munka tartotta életben. Teljes mértékben elfogadta a művészi ambícióimat. Amíg tudott jönni, minden előadásomon ott volt. Ha a kecskeméti főtéren énekeltem szakadó esőben, ő akkor is ott állt az első sorban, szatyorral a fején. Aztán később DVD-n küldtem el neki a produkcióimat. Mindig mondta, milyen jó lenne a tévében látni. Biztosan nagyon büszke lenne rám most. Őrzöm az emlékét, és amíg így teszek, addig valójában ő is itt van velem.”
Sós kifli és májkrém
A zenés színház rajongói jól ismerik Petit, a televízión keresztül azonban most sokkal többen ismerhették meg őt. Hogy kitartó munkával elérte azt, ahol most tart, nagyrészt szintén nagymamájának köszönheti. „Sosem hagyott lustálkodni. Ő már reggel hatkor kelt, ment etetni a csirkéket, disznókat. Aztán a földszintről partvissal ütötte a plafont, hogy az emeleten felkeljek, és kiabálta: nem alszunk ennyi ideig, ideje felkelni. A suliba sós kiflit csomagolt májkrémmel, és a világ legfinomabb teáját, citrompótlóval. Azóta is tudom, nem lehet egész nap feküdni, csinálnom kell valamit mindennap, ha mást nem, hát legalább új embereket megismerni, másokkal foglalkozni. Eszerint próbálok élni. Nem tervezek nagyon előre, mert azt gondolom, minden úgy fog történni, ahogy az a sors könyvében nekem meg van írva. De életem minden egyes napjának adok valamilyen célt. Most éppen a Gázláng című előadásra készülök, ami egy pszichológiai témájú előadás, közben az Operettszínházban már próbáljuk a Mária főhadnagyot, szerepet kaptam az Attila, Isten kardjában, és egy új musical is kilátásban van. Nyár óta próbáljuk a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabot is. Szóval unatkozni nem fogok.”
Tetoválással emlékezik
Nagymamájáról Peti különleges módon emlékezett meg. „A nyáron készíttettem egy tetoválást a karomra, ami mindennap emlékeztet rá, és arra, hogy mit hagyott rám örökül.”
Kiemelt kép: Archív
