Az elmúlt hetek alatt sok küzdelmes időszakról mesélt Bereczki Zoltán. Most azonban, úgy tűnik, élete egy nyugodtabb periódusát éli. Szakmailag is szép sikereket ér el, és a magánéletében is révbe ért Bata Éva mellett. Két kislány édesapja, akiket rajongásig szeret. Vajon ő hogyan tekint a megtalált harmóniára? „Mindjárt 47 leszek, és ha azt mondjuk, hogy az út felén vagyok, és még ugyanennyi előttem áll, akkor az nagyon sok meló még a végéig. Szóval van még dolgom – mondja nevetve. – De ha az elvégzett munkát nézem, akkor úgy érzem, elégedett lehetek. Nem akarok szerénykedni: rengeteget dolgoztam azért, hogy magammal és a szűk környezetemmel harmóniában élhessek. Ezt kell őriznem a következőkben, és ez sem kis feladat.”
Fegyelmet kell tartani
A családi harmóniát talán a legjobban karácsonykor lehet megélni, de persze egy művészember életében ez az időszak is más egy kicsit. „Egy előadónak ez mindig kettős érzés, mert egyrészről megsűrűsödnek a koncertek, másrészt viszont magánemberként nagyon keressük azokat a napokat, órákat, amikor a szeretteinkkel lehetünk, és megélhetjük az ünnep meghittségét, békéjét. Ehhez önfegyelem kell és felkészültség. Tudom magamról, hogy nekem nem szabad elkapkodni sem a szakmai, sem pedig az otthoni előkészületeket – mondja Zoli. – December 20-án volt a karácsonyi koncertem a MOM Kultban. Nemrég mutattuk be a Játékszínben a Menopauzát az én rendezésemben, ez nagy feladat volt, és érzem is magamon, hogy fáradt vagyok. Délután kettőkor már álmosodni kezdek, szóval sok erő, hogy este, a fürdetéskor még érdemben a családdal tudjak lenni. De hogy a szakmai és a családi élet is működjön, ahhoz fegyelmet kell tartani.”
Mesevilágot teremt a lányainak
És mi a helyzet a karácsonyi ajándékokkal? „Mindig azt érzem, hogy már jó előre tudom, mik lesznek az ajándékok, aztán ahogy közeledik az ünnep, elbizonytalanodom, és azt mondom: ezek nagyon rossz ötletek, és pánikszerűen próbálok újakat kitalálni. Érdekes módon arra kevésbé emlékszem, hogy én milyen ajándékokat kaptam az évek alatt, arra, hogy én mit adtam, már jobban. Egyszer anyunak összeállítottam egy hatalmas csomagot, egy órán át bontogatta. Apróságokkal volt tele, egyik se volt drága, de csupa olyan dolog volt, amire vágyott. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy lelkendezett: ’Ezt honnan tudtad? Erre is emlékeztél?’ Nekem talán ez a legfontosabb az ünnepben, ez a bontogatással, nevetéssel, beszélgetéssel töltött idő. De azt vallom, az év bármelyik napja lehet karácsony. Én is szoktam néha ilyet, amikor elmegyünk a családdal egy egynapos programra, és esetleg meg is lepem valamivel a szeretteimet. Ezek nagyon fontosnak. Persze a karácsonynak van egy sajátos mesevilága, amit annak idején a nagyszüleim mutattak meg. Nagyapám egy nagy belmagasságú IX. kerületi lakásban lakott, ami azért fontos, mert így hatalmas fánk lehetett. Emlékszem, ahogy ott álltunk a nagy ajtó előtt, láttuk a küszöb alatt a fényeket, és ahogy ott járkál valaki. A szüleink azzal kábítottak minket, hogy az angyalkák most rendezgetik el az ajándékokat. Most az én feladatom, hogy ezt a mesevilágot megteremtsem a gyerekeimnek.”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
