Sokan azt gondolják, hogy a felnőttkorban kötött barátságok nem lehetnek sem túl mélyek, sem túl tartósak. Hiszen a legtöbben a munka és a párkapcsolat mellett a már meglévő barátaikra kevés időt tudnak szakítani. „Egy barátságot legalább olyan nehéz menedzselni, mint egy szerelmet, de azért nem lehetetlen. Korinnával tíz éve ismerjük egymást, és megpróbálunk átlagosan havonta legalább egy közös programot szervezni. Nekünk sikerül, szerencsére nagyon egyezik az ízlésünk” – kezdi Éva.
„Senkit nem terhelek a dolgaimmal”
A Tények műsorvezetője egy kezén meg tudja azonban számolni, hogy hány embert engedett közel magához. „Irgalmatlanul bezárkózó ember vagyok, azért is van kevés barátom. Ez nálam zsigeri dolog. És én a barátaimat amúgy sem terhelem a gondjaimmal. Nem arra vágyom, hogy a munkahelyi dolgaimról vagy a párkapcsolatomról beszéljek. Olyan típus vagyok, aki senkit nem terhel az ügyes-bajos dolgaival. Néha még az édesanyámnak is csak utólag mondom el a problémáimat.Szerintem mindenki vállalja a felelősségeit a saját döntéseiért” – fejtette ki a véleményét arról, szabad-e például „lelki szemetesládának” használni valakit.
„Az első alkalommal folyt a könnyem”
Spala Korinna és Éva azért persze őszintén tudnak beszélgetni mindenről, és van közös szenvedélyük is, a művészet, ami a táncművészt és a híradóst egyaránt érdekli.„Korit tíz éve ismertem meg. Az ő férje és az én párom gyerekkori barátok. Hamar rájöttünk, hogy nagyon egyezik az ízlésünk, mindketten szeretünk múzeumba, operába járni, és engem nagyon lenyűgöz, hogy táncművészként és jógaoktatóként is mi mindent elért. A stúdiójának is gyakori vendége vagyok, bár elég távol lakom a belvárostól, ezért örülök, amikor sikerül úgy időpontot egyeztetnünk, hogy egy órájára is eljutok. Emlékszem, az első alkalommal, amikor ellátogattam hozzá, a relaxációs gyakorlatánál elkezdett folyni a könnyem. Már akkor éreztem, jó helyen vagyok. De nem ezért lettünk barátnők. Később beszéltünk arról is, mi történhetett velem az óráján. Akkoriban iszonyú nyomás alatt voltam, ami egy jó meditációval könnyedén ki is tudott jönni rajtam. A jógában egyébként is nagyon szeretem, hogy úgy tudok lazítani, hogy közben nem kell róla beszélgetnem” – magyarázta.
Kikapcsolódik a sötét nézőtéren
Éva húsz éve dolgozik a médiában, hét napból ötöt munkával tölt a Tények stúdiójában, és bármennyire imádja a hivatását, szüksége van arra, hogy a holtpontokon „átlendítsék”. „Sokan azt hiszik, a munkánk kimerül abban, hogy a mások által megírt szöveget felolvassuk, ez azonban tévedés. Ennél jóval összetettebb a hírszerkesztőségben dolgozó műsorvezetők feladata. De Koriban az a jó, hogy nem várja tőlem, hogy erről beszéljünk, amikor találkozunk. Ezekre a témákra ott a munkahelyem. Viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan ember, mint én: az tölti fel, ha sötétben ülve végighallgathat egy operaelőadást, vagy csendben végigsétál egy kiállításon velem, amit egy kávé mellett végül meg is beszélünk. Ilyen a mi barátságunk” – jegyezte meg Éva.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
