Tavalyi csípőműtéte után ugyan már kisebb mozdulatokkal, de még mindig nagy hévvel veti magát bele valamennyi feladatába. Illetve van, amibe csak vetné. „A József Attila Színháztól és a társulattól most ugyan elköszöntem, mégsem gyászolok – kezdi a színésznő. Bár szívest-örömest alakította volna még Mici néni szerepét, elfogadta, hogy 153 alkalom után, szeptember 9-én utoljára öltötte magára azt a bizonyos pöttyös ruhát. Fantasztikus színészek jutalomjátéka volt a komédia, amit Léner Péter rendezett, a címszereplő Esztergályos Cecília mellett Bodrogi Gyuláért, Galambos Erzsiért, Vándor Éváért és az összes szereplőért rajongott a közönség, ám a darabot így sem tudták megmenteni. – Miután már többször le akarták venni műsorról, megkértem az igazgatót, Nemcsák Károlyt, hadd búcsúzzak el a színháztól, a közönségtől, a Mici nénitől, a társulattól, és megkaptam a lehetőséget. Volt is nagy ünneplés (óriási tortával). Két év kihagyás után, az utolsó előadásra a férjem hozott el, és bár a családomnak már közel negyven éve tiltom, hogy a tudtom nélkül megnézzenek, Péter utólag elárulta, hogy az utolsó tizenöt percre, amikor a nézők már csak tapsoltak, azért ő is bejött titokban, és nagyon büszke volt rám. Bevallom, én el is sírtam magam, de az ember inkább ilyenek miatt sírjon, és ne szomorúságában. Nem az én dolgom megfejteni, miért vesznek le darabokat műsorról, és bár nem tudjuk, mit hoz a jövő, de amíg él az ember, addig örüljön annak, hogy van még dolga. És én szerencsés vagyok – utalt arra a nyolc másik darabra, amiben jelenleg is látható. – Az i-re a pontot mégis az a februári premier teszi majd fel, amivel Dörner György, az Új Színház igazgatója ajándékoz meg a nyolcvanadik születésnapomra.”
„Mindent csak egyszer mondok el”
Fantasztikus, mi minden történik körülötte. Épp csak túl van az önálló estjének premierjén, már egy október 20-ai Házasságon innen és túl című előadásra készül. Cecília hatszor ment férjhez, igazán sokat tud a témáról, és ha kérdik, szívesen mesél is, miközben ő is tanul. „Egész nap fiatalokkal vagyok körülvéve, akiktől rengeteget tanulok. Szeretem, hogy ők más miliőben élnek, mint én, más a stílusuk, mások az elvárásaik és más az életfelfogásuk is. Nincs más dolgom, mint figyelni őket. Imádom, hogy könnyedén veszik az életet, sőt még az akadályokat is. És eszembe juttatják a saját fiatalságomat, hogy akkoriban én is mindig a szerelemmel voltam elfoglalva. Boldog vagyok, ha tanácsot kérnek, de mindent csak egyszer mondok el. Ha látom, hogy valaki mégsem úgy csinálja, azzal soha többé nem foglalkozom. Nem haragból, én mindenkit szeretek.”
Gyémántdiploma
Első diplomáját nem színészként szerezte. Az Állami Balettintézetben 1960-ban végzett mint balettművész, és csak három évvel később csábította el a színészet. Gyémántdiplomáját a napokban vette kézhez, amelyet a végzés éve után hatvan évvel adnak át, ám a koronavírus-járvány miatt ez az időpont ezúttal kitolódott.
„Nem bántam meg”
Nem csak házasságkötései számában verhetetlen, nincs még egy ilyen energiabomba a korosztályában, mint ő. Mégis, amikor a 33. házassági évfordulójukat ünnepelték dr. Fonyódi Péterrel, már csak békét és egészséget kívánt maguknak. „Azt hiszem, lenyugodtam. Nem is tehetek mást, különben megint balesetet szenvedek, és nem lenne jó, ha ismét kiugrana a csípőm. De viccet félretéve, én ebben a házasságomban megtaláltam a nyugalmamat. A férjem nagyon okos, művelt ember, aki a képzettségével mindig is elvarázsolt. Én pedig tartozom neki annyival, hogy a nyolcvanadik születésnapomhoz közeledve végre már csak róla meséljek. Emlékszem, 37 évvel ezelőtt, egy májusi napon költöztünk össze. Igazából már azon az őszön megkérte a kezem, de csak négy évvel később, szeptember 2-án mondtam neki igent, mert négy évig gondolkodtam. Azóta sem bántam meg. Szeretjük egymást, és van mire büszkének lennünk a másikban. Ráadásul megvan az az előnyünk is, hogy bármikor el tudunk vonulni egy kicsit, hiszen a házunkat úgy alakított ki. Azt hiszem, ez a mi hosszú házasságunk egyszerű titka.”
Kiemelt képek: Birton Szabolcs, Olajos Piroska/fotocentral.hu
